5.fejezet

                                                               Sziasztok! 

Elérkeztünk ez év utolsó napjához és egyben utolsó bejegyzéséhez! Ez a fejezet rövid lett, tudom. Viszont, holnap felrakok új részt! Szép szilvesztert és jó olvasást!


                                                   

5.fejezet: Egy kis bosszú, és az új város.

/Elijah/

Két napja érkeztem vissza a villába,Pennsylvaniába. Miután Sierra anyja és barátnője meghalt, a Dawson gyerekeknek elég aggasztó a viselkedésük. Félek attól hogy, összetörnek, félek attól hogy Sierra meghal a bosszúja miatt. A lányról lerí hogy, csak a harag és a gyűlölet miatt nem zuhant össze. A bátyján ez nem látszik. Csak akkor lehet látni amikor elmegy vérért, ami általában egy másodpercig tart de, valamikor két másodpercig. Már mondtam Klausnak hogy menjen egyedül Mystic Fallsba, én meg majd megyek Sierrával és Jackkel, de nem is akart hallani róla.

Bekopogtattam Sierra ajtaján.

-         - Mi van?! – üvöltött ki a szobából.

-          -Elijah vagyok. Szeretnék beszélni veled. Lehetőleg nem ajtón keresztül. – válaszoltam neki. Az ajtó kinyílt én meg beléptem a szobába. Először nem láttam senkit mert teljesen bevolt sötétítve, aztán megláttam két kéken rikító szempárt. Odasétáltam a lámpához és felkapcsoltam. Az előző napokban sem volt valami szép a látvány de most, valami förtelem. Mindenhol eldobált ruhák, bútor darabok és üvegszilánkok hevertek. Sierra meg botrányosan nézett ki. Félelmetesen és botrányosan. Más már rég kiszaladt volna a világból ha őt látná. Barna egyenes szép haja, most olyan volt mintha soha életében nem nyúlt volna a hajához, az egész lány tiszta mocsok volt, bűzlött. Szemei állandóan kékben pompáztak magányt és haragot sugallva. Amikor a bátyám felküldött hozzá néhány hibridet, azok vagy holtan vagy kitört nyakkal kerültek a folyosóra. Attól függött hogy Sierrának milyen hangulata volt. Féltem hogy bele fog őrülni anyja elvesztésébe. Az az állítólagos Julian már több szenvedést okozott neki mint mi, másoknak.

Felsóhajtottam.

-          -Sierra, ma megyünk el Niklaussal Mystic Fallsba. – vártam hogy reagál-e valamit. Nem szólalt meg. – Szeretném ha nem maradnál így. Fürödj meg, rakj rendet a szobádban! Csinálj bármit csak ne maradj ebben az állapotban! Kérlek! – kérleltem. Egy könnycsepp gördült végig az arcán.

-          -Te is elmész, Nik is elmegy. Most mi fog történni? Amikor Kol elment, anya és Kat meghalt! Nem akarok egyedül maradni. –  már ömlöttek a könnyek az arcáról. Odamentem hozzá és megöleltem. Nyugtatóul simogatni kezdtem a haját.

-          -Shhh… Nem lesz semmi baj. És sosem leszel egyedül. Mindig ott leszünk neked, de, ha mégsem, akkor ott van a bátyád. – Sierra abba hagyta a sírást és felnézett rám.

-          -Ez nem igaz. – suttogta. Értetlenül néztem rá.

-          -Már miért ne lenne igaz, kedvesem? – egy percig némán nézett engem és megszólalt.

-          -Láttam.. Láttam ahogy, kitépik a szívét. Ott voltam, de nem tudtam neki segíteni. Lefogtak, és végig nézették velem ahogyan meghal. – mesélte rekedt hangon és kikerekedett szemekkel néztem rá. Egyszerűen nem tudtam hogy mit mondjak. Én, aki mindig minden pillanatban nyugodt vagyok, most meginogtam. Nem mutattam ki a lánynak mennyire kétségbe vagyok esve. Sierra egy családtag, és ha a bátyjával történik valami az nekem is fáj.

-          -Mikor láttad? – csak ennyit tudtam kinyögni.

-          -Ma reggel. Az álmomban.

-          -Értem. Ez csak egy álom volt. – mondtam neki sután és kisétáltam a szobából. Klaus  ott volt a folyosón, és mindent hallott. Egy whiskys üveg volt nála. Felém nyújtotta amit én el is fogadtam. Elindultunk a nappaliba ahol nagy kortyokban ittam az italt. Nem érdekelt hogy a whisky marta a torkomat. Tudtam, hogy a közeljövőben sokkal nagyobb fájdalmaim is lesznek.

/Jack/

Egy nap telt el azóta hogy Elijah és Klaus elmentek. Én kész idegroncs vagyok. Most én vagyok a főnök a Mikaelson villában, bár egyáltalán nincs az ínyemre. Amióta az ősiek elmentek, kikényszeredtem a szobámból és bekapcsoltam a tévét. Úgy éreztem magam mintha egy hatalmas lyukban lennék, és az örökkévalóságig zuhannék. Egyszer csak csöngettek. Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam azt. Egy túlságosan ismerős szempár nézett vissza rám, amit legszívesebben kiszúrtam volna.

/Katherine/

Amikor találkoztam Elijah-val, megkért hogy segítsek Sierrán és így megtudom nyerni a szabadságom egy töredékét. Klausnak fontos a lány és ha vigyázok rá, már egy százalékkal kevésbé lesz biztos hogy megöl, amint meglát. De először, túl kell élnem a találkozást Sierrával meg a kedves bátyjával. Elijah szerint egy kicsit felébred Sierra ha megtudja bosszulni a múltját. Remélem nem öl meg.

-         - Katherina. – köszönt a kedves hibrid bátyus.

-          -Jack. – viszonoztam a köszönést. – Mondanám hogy engedj be de, amúgy sem tudnál, és már be vagyok hívva. – beléptem az ajtón és körülnéztem a tágas nappaliban.

-          -Mit akarsz? – kérdezte kicsit sem kedvesen.

-          -Nem is örülsz annak hogy itt vagyok? – húztam tovább az idegeit. Vicces volt látni azt a szép pofit, ilyen idegesnek.

-          -Bökd ki hogy, mit akarsz! – a torkomnál fogva felemelt. A jeges félelem hatolt belém.

-          -Elijah küldött. – mondtam fulladozva mire ő elengedett. Lehulltam a földre és úgy folytattam a mondandómat. – Azt hiszi hogy ha Sierra meglát, a harag és a bosszú feléleszti őt ebből a baromságból. – Jack felhorkantott.

-          -Ugyanígy mondta ő is?

-          -Nem, de ez volt a lényege. – válaszoltam és jobban megnéztem a férfit aki előttem állt. Nem is értem mit ettem a Salvatore testvéreken mert Jack, hússzor jobban nézett ki.

-          -Akkor gyere. – felkeltem a földről és követtem őt. Belépett egy szobába és ott felkapcsolta  a lámpát. Utána mentem, és amint beléptem a szobába, felkenődtem a falra. Szembe néztem a támadómmal, aki nem más volt mint ugyanaz akit én szolgaként  tartottam, csak koszosabb és félelmetesebb kiadásban. Szemei összeszűkültek mint egy kígyónak. Azt gondoltam hogy rossz a helyzet de, azért nem hittem hogy ennyire. Sierra megfogta a nyakamat és kitörte azt. Csak a fájdalmat éreztem és a reccsenést hallottam. Utána elsötétült a világ. Egy fekete,fájdalmas, soha nem véget érő világba csöppentem.

/Sierra/

Csak néztem az előttem ideiglenesen holtan, elterülő Katherinát. Oly rég óta vártam arra hogy így láthassam. Mondjuk ha halott lett volna akkor jobban örültem volna. Ránéztem a bátyámra és a sírás kerülgetett. Ma is azt álmodtam hogy megölik őt.

-         - Itt az ideje indulni. Szedd össze magad és pakolj be egy bőröndbe. Mystic Fallsba megyünk. – utasított a bátyám mire én bólintottam. Ő kiment és Katherinát kihúzta a szobámból. Bementem a fürdőbe és tele engedtem a kádat hideg vízzel. Azt átirányítottam a szobába és annyira feltakarítottam hogy ne hányjam el magam amint meglátom a szoba kinézetét. A vizet amivel feltakarítottam, a zuhanyzó, a vécé, és a mosdókagylón folyattam le. A kádba engedtem meleg vizet. Amikor úgy gondoltam hogy elég lesz, beleültem a kádba és élveztem ahogyan a meleg víz simogatta a testem. Megmostam a hajamat is. Miközben törölköztem, elgondolkodtam hogy, hogy lehettem annyira koszos hogy, a víz sötét szürke legyen. Bepakoltam egy nagy bőröndbe a cuccaimat, és lementem a nappaliba indulásra készen. Ráadtam a kutyákra a pórázt és úgy ültem le a kanapéra. Jack Katherinával együtt oldalazott le a lépcsőn. Késztetést éreztem arra hogy, megint kitörjem a nyakát a hasonmásnak.

-          -Lehetőleg ne öljétek meg egymást. – szólt hozzám Jack. Katherinával egyszerre bólintottunk. Kimentünk és beszálltunk a kocsiba. Jack vezetett, én mellette ültem, a hasonmás meg hátul.

-          -Még Mystic Falls határa előtt rakjatok ki. – mondta Katherina fél óra elteltével.

-          -Mert? – kérdeztem miközben hátrafordultam.

-          -Mert Klaus még mindig megakar ölni. – felhorkantottam.

-          -Nincs egyedül. – szóltam be neki és előrefordultam. Ránéztem a bátyámra aki elégedetten vigyorgott. Az út kellemesen telt el, nem gondolt egyikünk sem arra mi fog történni a Mystic Fallsban. De ha gondoltunk volna rá, akkor egyből visszafordultunk volna.

/Kol/

Klaus megkért hogy legyek Denverben, megtettem. A Gilbert gyerek vissza ment Mystic Fallsba, én meg itt rohadtam ebben a városban. Hiányzott Sierra. Szeretem őt bár, nem tudom hogy, húgként vagy nőként. Az a lényeg hogy, fontos nekem és aggódom érte.

Se Klaus, se Elijah nem jelentkezett már régóta. Éreztem hogy kéne tennem valamit. Megcsörrent a telefonom. A kijelző a kedves húgomat mutatta. Felvettem és beleszólaltam.

-          -Kedves húgom, ennyire nem bírod a helyes arcom nélküli életet? -  kérdeztem csipkelődve.

-          -Ne játszd az eszed, Kol! Kéne a segítséged. – felderült az arcom.

-          -Csakugyan? Na és hol és mikor? Tudod, nagyon elfoglalt vagyok.

-          -Mystic Fallsban. Két nap múlva. – mondta ügyet sem vetve az utolsó mondatomra.

-          -Két nap múlva találkozunk. – leraktam és az egyik felem sírt, a másik nevetett. Sírt mert több ideig nem látom Sierrát, és nevetett mert végre valami érdekes is történik végre.