2014. március 14., péntek

Szünet

                                                                    Sziasztok!

Rossz hírrel jöttem. Sajnos, ezt a blogomat, és az egyik másikat, meghatározatlan időre szüneteltetem. Tudjátok, nagyon rossz úgy írni, hogy alig kapok vissza jelzést. Remélem megértitek. " A Család Mindenek Felett" blogomat nem zárom be, mert úgy látszik az tetszik nektek a három oldalam közül a legjobban. ;)

Kellemes hétvégét mindenkinek!
Puszi, Lyl S.

2014. február 1., szombat

10.fejezet

                                                                  Sziasztok!

Meghoztam az új fejezetet, és sajnálom a sok idő kimaradást! Remélem ezzel kárpótollak benneteket! Köszönöm szépen a pipákat, a kommentet, és az első rendszeres olvasót az új blogon, nagyon hálás vagyok nektek! 
Ezt a fejezetet egy barátnőmnek címezném, mint névnapi ajándék. Szóval:
Boldog névnapot Gerda Sheelus, bár egy kicsit késve! ;D 

Mindenkinek előre is jó olvasást!
Puszi, Lyl S.



10. fejezet: Viszontlátás


/Sierra/

Mikor felkeltem, egy pihe- puha ágyban voltam elterülve. A gondolataim a tegnapi nap körül jártak. Minden olyan zavaros és homályos volt.  Egyszerűen nem tudtam felfogni, hogy Kol újra itt van. Kopogtattak az ajtómon, mire a kutyák felkapták a fejüket.
-         - Gyere! – kiáltottam és megjelent Caroline feje az ajtóban.
-          -Nem akarlak sürgetni, de át kéne menni hozzánk, mert Klaus nem sokára megérkezik. – elhúztam a számat a gondolatra és hipergyorsasággal elkezdtem öltözni. Mikor megérkeztem a folyosóra, a szőke vámpírlány már nem volt sehol. Leszaladtam a nappaliba, ahol Kol kísérletezett a tv bekapcsolásával.
-          -Az nem fog így menni! – szóltam oda és én magam bekapcsoltam a televíziót.
-          -Felvágós. – duzzogott, én meg kinyújtottam rá a nyelvem.
-          -Itt van Kol? – kérdezte Caroline, miközben a hűtőben kutakodott.
-          -Jeleníts már meg! – mondta Kol és boci szemekkel nézett rám. Bólintottam és koncentrálni kezdtem.  – Szöszi! – kiáltotta ó, hogy megbizonyosodjon arról, hogy mindenki látja és hallja őt.
-         - Megyek! – kiáltotta vissza a lány. Besietett a nappaliba egy vértasakkal a kezében. – Amúgy te mióta bóklászol itt? – a kérdését egyértelműen Kolnak címezte.
-          -Tudod, én mindenhol ott vagyok. Imádom, hogy a falakon is át tudok menni. Meg ugye sok mindent szoktam látni. – célzatosan felvonogatta a szemöldökét és kihívóan Carolinera meredt.
-          -Hogy érted azt, hogy „sok mindent”? – kérdezett vissza.
-          -Hát, legalább most már tudom, a bátyám mit szeret benned az ártatlanságodon kívül. – kajánul elvigyorodott a férfi.
-          -Úgy érted amikor… Amikor nem volt rajtam ruha?! – kérdezte a lány kiakadva. Kol csak még jobban elvigyorodott.  A szőke lány teljesen elvörösödött. Én jót szórakoztam rajtuk, de ha Carolinet nézte, akkor engem is?
-          -Remélem engem kihagytál erről a listáról. – mondtam neki, teljes komolysággal.
-          -Még szép! Volt bennem annyi tartás, hogy a legjobb barátomat nem kukkoltam! – tetettet sértődöttséget.
-          -Nah persze. – morogtam és elindultam a garázs felé. – Gyere Care, induljunk! – szóltam oda a még mindig teljesen zavarban lévő lánynak.
-          -A kocsi az utcán parkol. – közölte a tényt, amit már én is tudtam.
-          -Kimondta, hogy csak egy kocsi van? – kérdeztem vigyorogva, és beléptem a garázsba. A Ferrari felé vettem az irányt, de még mielőtt beültem, végig simítottam a motorháztetőn. Caroline teljesen lesokkolva ült be mellém.
-          -Honnét?- kezdte a kérdést.
-          -Klaus. – ő bólintott, és beindítottam az autót. A szőke lány navigált, mint egy GPS, és még néha utánozta is azt az idegesítő hangot. Jókat nevettem rajta, mert teljesen bolond lett. Beléptünk a házukba, ahol egy nő állt a konyhában és a kávéját itta.
-          -Anya, bemutatom neked Sierrát, Sierra bemutatom neked az anyukámat, Liz Forbest.
-          -Örvendek a találkozásnak Forbes seriff. – ráztam vele kezet.
-          -Hívj csak Liznek! – legyintett. Én bólintottam, és a lány szobája felé vettük az irányt, ahol a dolgok nagy része rózsaszín volt, nem nagy meglepetésemre.
-          -Hát, ez lenne az én birodalmam! – tárta szét a karjait. – Tetszik? – kérdezte buzgóan.
-          -Igen, de nem az én szín világom. – mosolyodtam el kedvesen. Ezután elkezdett hablatyolni hatezer külön dologról, amiről gőzöm sem volt. Egy óra elteltével, egy autó állt meg a ház előtt, és hálát adtam istennek, amiért volt eszem, hogy beparkoltam a Forbes ház garázsába. Kipillantottunk az ablakon, ahol Klaus két ismeretlennel szállt ki a kocsiból. Egy férfivel, és egy nővel. A férfi magas, vörös hajú, zöld szemű, és fehér bőrű volt, míg a nő, hosszú világos barna hajú, zöld szemű, enyhén napsütötte bőrű volt. Caroline bevetette magát az ágyába, és várta a fejleményeket. Én elbújtam a szekrénye mögött. Klaus felsuhant, és az ölébe vette a szőke vámpírlányt.
-          -Kérlek Caroline, hívd be a hibridjeimet. – kérlelte a lányt.
-          -Gyertek be. – a két ismeretlen felsuhant a szobába, és körülnézett. A férfi szerencsétlenségére, pont előttem állt meg, így csak egy mozdulat volt, hogy kitörjem a nyakát. Caroline kigördült Klaus öléből és mellém futott.
-          -Ez egy csapda volt, mi? – kérdezte szórakozottan az ősi hibrid.
-          -Olyasmi. – válaszoltam. Jobban szemügyre vettem a nőt, akit egyből megismertem. Még mindig ugyanúgy nézett ki pár évvel ezelőtt, mint most, viszont a szemében nem láttam már a régi csillogást.

2006. április. 8 Minnesota
 Anyáék meg voltak hívva egy estélyre, és nekünk és el kellett hurcolnunk magunkat. A ház, jobban mondva kastély, amibe meg voltunk hívva, egy nagyon befolyásos, gazdag családé volt. A Bellamy család. A bál, már szinte olyan giccses volt, hogy rosszul voltam tőle.
Bellamyék, idősek voltak, viszont volt egy örökös lányuk, Gerda. A lány vidám és virgonc volt, a szemei csillogtak, ám volt benne valami érdekes, amitől különbözött az őt körülvevő emberektől. Az egész családja vérfarkas volt, de ezt titkolták. Az estélyen, a lány többször sóvárogva nézett egy férfi után. David Campbell után.
Azon az estén, megismerkedtem a lánnyal, és többször bátorítottam a lépésre, és sikerült a tervem. Rá párhónapra kaptam Gerdától egy levelet, melyben leírta a barátnőm, hogy összejöttek. Azután egyszer találkoztam vele, és életvidám volt, nem úgy, mint most.
Ő is megismert, és megöleltem a rég nem látott barátnőmet. Klaus és Caroline ide-oda kapkodták a fejüket, hogy mi történik. Éreztem, hogy lesz mit beszélgetnem Gerdával…

Nézzétek meg a "Szereplők" menüpontot, és ott megtaláljátok az új karaktert!

2014. január 31., péntek

Hírek #2

                                                                     Sziasztok!

Még nem új fejezettel jövök, hanem teljesen mással! Megcsináltam az új blog designját, és délután szerintem felrakom az új részt! Nézzetek légyszíves be: 
A Család Mindenek Felett

Ez egy Originals fanfic, ami a New Orleans-i történéseket veszi figyelembe. A szavazást még fent hagyom, mert ha csinálnék az új blognál második évadot, akkor az H.P. fic is lenne egyben(persze csak akkor ha ti is szeretnétek!). 
Előre is jó hétvégét! 
Puszi: Lyl S.

2014. január 24., péntek

Blogajánlás

                                                                   Sziasztok! 

Még egy hírrel jövök! Van egy író barátnőm, de alig olvassák a történetét :/ Remélem, hogy mivel most megosztom, többen olvassák majd! Mindenkit megkérnék, hogy látogassa meg a blogot, mert nagyon jó, és az íróra is ráférne egy kis ösztönzés! 



A történetről:

Scarlett Williamson egy 19 éves átlagosnak nem mondható boszorkány-vámpír hibrid. Damon régi ismerőse és Mystic Falls-ba utazik kérésre. Az idősebbik Salvatore azzal a feladattal bízza meg, hogy csábítsa el Klaus-t, több információ reményében. Scarlett és Klaus első találkozásukkor egymásba szeretnek......ez elég furcsa lehet, mivel, hogy az önző, szívtelen és végtelenül gonosz ősi hibrid első látásra szerelmes lesz.....Ez annak köszönhető, hogy Scarlett nem bízza a véltelenre a dolgot, és beveti azt a képességét ami miatt Damon őt hívta. De korántsem úgy alakulnak a dolgok, ahogy ők akarták. Mi van ha Scarlett tényleg szereti Klaus-t? És a hibrid is viszont szereti? De ha kiderül ez a kis terv akkor mi lesz Klaus reakciója? Vagy épp Damon-é, mikor megtudja, hogy Scarlett szerelmes legfőbb ellenségébe és az egész terve füstbe ment? És Kol? Ő is a lány életének egy fontos része....De vajon fontosabb, mint Klaus? Esetleg szerelmi háromszög van itt készülőben? Vagy épp egy testvérháború kellős közepébe csöppentünk? Kiderül, ha elovassátok.



Hírek

                                                                     

                                                                   Sziasztok!

 Lenne egy kérdésem, tőletek. A válaszaitokat az oldalsávban kijelölhetitek, vagy akár kommentelhettek, mind a kettő teljesen megfelel.
Azt terveztem, hogy nyitok egy új blogot, és kíváncsi lennék mit szóltok hozzá. Az oldalt megnyitását nem mostanában fogom tenni, mert nincs elég időm. A történet szintén az Eredetiekről lenne és meg várom míg a sorozat 1.évada le nem megy! Tehát a következő lehetőségekből lehet választani:

  • Originals-Harry Potter fanfic
  • Originals fanfic
  • Ne legyen új blog
Várom a válaszokat!

Puszi: Lyl S. 

2014. január 20., hétfő

9.fejezet

                                                                      Sziasztok!

Sajnálom hogy késtem, de csak tegnap este lettem kész a fejezettel, és már nagyon késő volt! Hamarosan elérjük az 1000 látogatót, amiért nagyon hálás vagyok nektek, viszont örülnék ha kommentelnétek, mert így olyan mintha, én lennék az egyedüli aki olvassa a történetet! Nem fecsegek tovább, jó olvasást!



9.fejezet: Fájdalom

/Jeremy/
Miután Sierra kivonszolta a lányt a Grillből, Caroline aggódóan rám nézett. Bólintottam, és elindultunk arra, amerre a lányok elmentek. Azt tudtam hogy, Sierra természet feletti lény, de a barátnőjéről nem tudtam. Útközben összetalálkoztunk Damonnel, Elenával, Stefannal és egy férfival aki velük tartott. Nem tudtam ki az, de nagyon ismerős.
-         - Merre mentek Sierráék, Caroline? – kérdezte a férfi aggodalmasan.
-          -Nem tudom… Azt hiszem jobbra…- hebegte zavarodottan a kérdezett, mikor kiértünk az étteremből. A férfi elindult abba az irányba, és mi követtük őt. Mindenki hangokra lett figyelmes, a közelből. Hallatszódott hogy üvöltöznek, de nem lehetett érteni. Gyorsabban haladtunk, és egy mellékutcán mentünk át. Egyre jobban hallatszódtak a szitkozódások. A Grill mögé értünk, ahol megpillantottuk a hátra repülő Sierrát és a diadalittasan elvigyorodó Gaby-t. Az idősebb lány alatt megremegett a föld és majdnem elesett, de meglátott minket. Szemei jeges kéken rikítottak, és haragot sugároztak. Visszafordulta az ellenfele felé, aki körül lángok sokasága állt. Az ismeretlen férfi oda akart menni, de nem tudott. Mintha egy mágneses mező vette volna körül a két csatázó lányt.  Gabriella az összes tüzet ami körülvette őt, Sierra felé irányította és vártuk a történet végét. A lángok körülvették őt, és egy haragos mordulást hallottunk. Mindenki feszülten figyelt miközben Gabriella gonoszul nevetett. A tűz, ami eddig skarlát és narancssárga volt, hirtelen átalakult jeges kékbe.
Gabriella arcáról lefagyott a mosoly, és segélykérő kiáltása nyögésbe torkollt, mikor a világos kék tűz körülvette őt és megfagyasztotta. Sierra feltápászkodott a földről, és egy dobozban támaszkodott meg. Odaakartam menni, de még mindig nem tudtam. Gaby kezdett kiolvadni, ami betudható volt annak, hogy Sierra alig állt meg a lábán.
A túloldalon megpillantottam Kolt. Nem értettem hogyan kerülhetett ide, hiszen nem is hívtam. Az viszont jobban elvonta a figyelmemet, hogy gyilkosan és dühösen méregette az olvadozó Gabriellát. A befagyott lány ide-oda mozgatta a szemeit. Megmozgatta az ujjait, és kitört a jégből. Zihálva vette a levegőt, megvetően nézte Sierrát, aki még mindig a dobozba támaszkodott. Most már Caroline akart oda menni, de még mindig nem lehetett. Ránéztem az ismeretlen férfire és az arca aggódást és gyötrődést sugárzott. Damon unottan figyelte az eseményeket, Elena és Stefan enyhén aggódtak, Caroline és én állandóan próbáltunk bejutni.  A férfi, tehetetlenségében leült a földre, és kezeibe temette az arcát.
-          -Chris… - simogatta meg a hátát Caroline. – Ne aggódj Sierra miatt, elintézi azt a kis csitrit!- mondta biztatóan a szőke vámpírlány. A férfi felnézett Caroline szemeibe.
-          -Sierra a húgommal csatázik. – mindenki rá nézett döbbenetében. Caroline szája O betűt formált. Egy sikolyt hallottunk meg, ami nem mástól mint, Gabriellától származott. Mindenki hitetlenkedve nézte a magasban rángatózó Gabriellát, aki próbált lefojtani egy láthatatlan kezet a nyakáról, vagyis nekem nem volt láthatatlan. Kol fojtogatta a lányt. Chris mindent tudóan rám nézett.
-          -Te is látod őt? – formázta a szavakat a szája, de nem adott ki egy hangot sem. Bólintottam egyet. Visszafordultam a fuldokló lány felé, akinek egy pillanat múlva kitörték a nyakát. Sierra már nem támaszkodott hanem, ült a földön. Kol odament hozzá, és felsegítette.
/Elena/
A földön fekvő, ideiglenes halott lány mellett, ott állt egy ember. Nem hittem a szememnek, mert pár másodperccel előbb nem volt ott senki. Egyre jobban látszódott az ismeretlen sziluettje. A férfi, amit ki lehetett venni a járásából, felsegítette a földön ülő Sierrát és megölelte a lányt. A lámpa fénye megvilágította az arcát. Nagyon ismerős mogyoró barna szemeket láttam. Azt hittem, hogy Elijah, de jobban megnéztem és nem voltak, hogy is mondjam, annyira elegáns és felnőttes vonásai.
-          -Kol…. – suttogtam remegve.

/Sierra/
Fel sem fogtam, hogy mi történik. Kol felhúzott magához és megölelt. Hitetlenkedve elhúzódtam, de amint megláttam azokat a kedves barna szemeket, minden kételyem elpárolgott, és szorosan megöleltem. Kételkedtem abban, hogy valaha is elengedem őt. Éreztem, hogy egy könnycsepp legördül az arcomon. Már percek óta álltunk ott, mikor fájdalom nyilallt mind a két csuklómba, és a tarkómba. A fájdalom egy kicsit lentebb haladt a hátam teteéig, és összeroskadtam a fájdalomtól. Ha Kol nem kapott volna el, eldőltem volna. A fájdalom fokozódott és nem tudtam ellene semmit se csinálni. Hallottam, hogy sietős léptekkel közelednek emberek, de csak ezt érzékeltem. Bele kapaszkodtam a legjobb barátom pólójába, és összepréseltem a számat, hogy ne jöjjön ki rajta semmilyen hang, mert legszívesebben ordítottam volna. Az ájulás szélén álltam, és a lélek erőt csakis azok a magával ragadó mogyoróbarna szemek tartották bennem a lelket. A fájdalom, lassan, sajnos nagyon lassan kezdett elpárologni. Mikor már csak enyhén szúrt felnyögtem. Sokszor kínoztak már, de ehhez fogható fájdalmat sosem éreztem. Kol, Chris, Caroline és Jeremy megkönnyebbülten felsóhajtottak.
-          -Mégis mi a franc volt ez?! – kérdezte Car teljesen kiakadva.
-          -Nem tudom. – nyögtem halkan. Hangom mély és recés volt. A fájdalom megint visszajött, bár most nem annyira intenzíven. Megint felnyögtem, és megpróbáltam feltűrni a kabátom ujját. Caroline ezt meglátva, egyből a segítségemre sietett, Chrissel együtt. Én nem néztem oda, őket figyeltem.
-          -Neked mióta van tetoválásod? – kérdezte tőlem Kol, és gyorsan rápillantottam a csuklóimra. Mind a kettőn volt egy jel. A jobbon egy ötszögű csillag volt, ami egy körben volt. A balon, egy kereszt volt, a tetején egy hurokkal, és alatta egy csillag volt, amiben kígyók tekeregtek. Gyönyörű volt, és bonyolult, mert minden összevissza tekergett benne. A tarkómnál ismét éreztem a fájdalmat. Lehámoztam magamról a kabátomat, és Chrisnek küldtem egy „gyere ide most!” pillantást. Ő egyből megértette és óvatosan eltolta a hajamat a nyakamból. Egy kicsit lentebb húzta a pólómat.
-         - Tud valaki kínaiul? – kérdezte szemöldök össze ráncolva.
-          -Nekem úgy ahogy megy. – motyogta Kol és mindenki döbbenten rá nézett. – Mi van?! Ezer éves vagyok, nem volt jobb dolgom! – mondta védekezően, de egyből a hátam mögé ment. – Víz, tűz, föld, levegő. – kérdően hátra fordultam. – Ezek vannak ide írva. – összeráncoltam a homlokom.
-          -Minek van mind ez rajtam? – kérdeztem Christől. – Egyáltalán mi ez? – mutattam fel a bal csuklómat.
-          -Nem tudom miért. – utalt az első kérdésemre. – Az a szimbólum a halhatatlanságot jelenti. – eltátottam a számat döbbenetemben. Azért elég fura lett volna, ha ültemben hátast dobok. – Most megyek, két nap múlva itt vagyok.
-          -Hova mész? – kérdeztem aggódva.
-          -Kiderítem mi ez az egész. – mondta, és nem volt erőm ellenkezni.
-          -Gabriellával mi lesz?
-          -Itt marad. Úgy gondolom, hogy most már többszörösen erősebb vagy nála. – kacsintott és elsuhant.
-          -Kösz ez igazán megnyugtató. – morogtam és feltápászkodtam. Ránéztem Kolra és egyetlen egy kérdés jutott az eszembe. – Szellem vagy?
-          -Igen. – válaszolta, a szemembe nézve.
-          -Akkor mégis, hogy a francba kerülsz ide? – kérdeztem hitetlenkedve. Megnyomtam a mellkasát. – Még meg is tudlak érinteni!
-          -Nem tudom. – válaszolta egyszerűen és eltűnt.
-          -Ezt meg hogy a francba csinálja?! – kérdezte egy férfi,szitkozódva, gúnyos hangnemben. Hátrafordultam és megláttam Elenát, a Salvatore testvéreket és Jeremyt. Caroline ott állt mellettem.
-          -Nem tudom. – motyogtam és felvettem a földről a kabátom. Búcsúzásul intettem nekik, és a kocsim felé vettem az irányt. Halottam sietős tipegést mögülem. Hátrafordultam és a szőke vámpírlány, ártatlan zöld szemeivel kerültem szembe. – Igen? – kérdeztem illedelmesen, pedig legszívesebben kiütöttem volna, hogy nyugodtan mehessek haza.
-          -Úgy gondolom, együtt kéne maradnunk, mivel Klaus nem sokára megérkezik. – egy ideig bámultam rá értetlenül, majd leesett, hogy miről beszél.
-          -Jó, gyere. – sóhajtottam és a főtér parkolója felé vettem az irányt. Kivettem a nadrág zsebemből a kulcsot, ami furcsamódon nem esett ki onnét, és megnyomtam a kinyitó gombot, amint a kocsihoz értünk. Caroline  eltátotta a száját amint meglátta a fehér, behemót terepjárót.
-          -Ez a tiéd? – kérdezte csillogó szemekkel.
-          -Ühüm. – hümmögtem és beszálltam a vezető ülésbe. A szőke lány beült mellém, mintha természetes lenne. Beindítottam a kocsit, és elindultam a házunk felé, jobban mondva a házam felé. Amint odaértünk, láttam két árnyat kisuhanni a házból, az autó elé. Gyorsan kiszálltam, mintha betörők lettek volna,és körülnéztem az úton. Egy nagy kő a szívemről, mert Leo és Tim álltak ott és kíváncsian néztek engem. Caroline is gyorsan kiszállt, viszont őt fenyegetően megmorogták.
-          -Leo, Tim! Elég volt! – szóltam az ebekre, akik egyből elkezdték csóválni a farkukat, és odajöttek hozzám köszönni. Besiettem a házba, és ledőltem a kanapéra. A kutyák lefeküdtek mellém. Felpillantottam, és elmosolyodtam az ajtóban toporgó Caroline-on. – Gyere be. – szóltam és belépett a lakásba. – Érezd magad otthon, én most lefürdök, és utána elmegyek aludni. Ha akarsz itt maradhatsz, van elég szoba.  – nyomtam el egy ásítást, és meg sem várva a lány válaszát, felmentem a fürdőmbe.

/Caroline/
Sierra felsietett egy lépcsőn, és az orbitálisan nagy kutyái követték őt. Elmentem a konyhába, keresni valami ehetőt, mert igazából szomjas voltam, és nem akartam bántani Sierrát. Gyorsan írtam egy üzenetet anyunak, hogy ma nem megyek haza, és a konyha felé vettem az irányt. Sürgősen kellett keresnem valamilyen emberi ételt, mert az csillapítja a szomjúságom. Kinyitottam a hűtőt, és az egyik polc, roskadásig tele volt vér tasakokkal. Felhúztam a szemöldököm és kivettem egyet. Elhatároztam, hogy holnap megkérdezem a vendéglátómat. Visszamentem a nappaliba, és tv-t néztem, míg megittam az egész tasakkal. Gyorsan visszamentem a hűtőhöz és kivettem még egyet. Mikor a másodikkal is végeztem, kidobtam a tasakokat, és kikapcsoltam a tv-t. Lekapcsoltam a villanyokat, és felmentem a lépcsőn.Több ajtót is láttam és az első szobába be is nyitottam. Az első egy gyönyörű szép fürdő volt.A másodikban, felkapcsoltam a villanyt és felfedeztem, Klaus stílusát. Elfintorodtam a gondolatra, hogy Klaus itt fog tanyázni. A következő szoba túl rendezett és egyszerű volt, szóval ez csakis Elijah-é lehetett. Aztán benyitottam egy másik ajtón. Az egyértelműen női szoba volt. Utána jött még két ajtó. Az utolsó szobában hallottam Sierra egyenletes lélegzet vételeit, szóval az volt az ő birodalma. Benyitottam az ajtón, és egy modern, barnás zöldes szobában találtam magam. Elmentem az ottani fürdőbe, letusoltam, és befeküdtem az ágyba. Az álomvilág egyből magával ragadott.


 A tetoválás Sierra jobb csuklóján

 A halhatatlanság szimbóluma (szintén tetoválás) Sierra bal csuklóján.

 A tetoválás a tarkóján, ebben a sorrendben: víz,tűz,föld,levegő

Remélem tetszett ez a fejezet, várom a komikat és a pipákat!

2014. január 12., vasárnap

8.fejezet

                                                                       Sziasztok!

Sajnálom az egy napos késést de, nem volt időm megírni ezt a fejezetet viszont, ma azzal a határozással keltem fel hogy, ma igenis megcsinálom! Köszönöm a több mint 730 oldalkattintást! Jó olvasást!



8.fejezet: A halál közelében


/Sierra/
Lementünk a nappaliba, hogy ott beszélhessünk a halottakkal. Nem igazán bátorító, mert lehetséges hogy, Kol felkel zombiként és elkezd társalogni. Chris párszor elmondta a varázsigét, hogy megjegyezzem. Tapintható volt a mágia a szobában. Gabriella éberen ült, az asztalnál. Eléggé zabos lett azért, mert kitörtem a nyakát. Kézzel lábbal, esett nekem amint felébredt, én meg csak annyit mondtam: „ Amint vetsz, úgy aratsz!”  Ezután Chris megint kitörte a húga nyakát, mert nem lehetett lenyugtatni. Most már valahogyan lecsillapodott de, ha szemmel ölni lehetne, már rég nem élnék…
Egyre hangosabban, erősebben varázsoltunk amibe a ház beleremegett. Leo és Tim a kanapén üldögéltek mintha, a világ legátlagosabb dolgát csinálnánk.
Egy alak rajzolódott ki a nappali közepén. Minél jobban koncentráltam, annál tisztábban lehetett látni ki az.
-          Sierra… - hallottam meg a legjobb barátom hangját.
-          Csak én látom? – kérdeztem Christől.
-          Én is látom. – válaszolt Gabriella. Ha nem lettek volna meg a mostani körülmények, akkor beszóltam volna neki. Odasiettem Kolhoz és átöleltem, vagyis, csak akartam, mert, a levegőt öleltem. Csalódottan néztem rá. Annyira hiányzott már az idióta feje. Kényszeredetten elmosolyodott. Lehunytam a szemem  és elszámoltam háromig, mert nem akartam porig rombolni a házat.
-          Na és hogy érzed magad?- kérdezte Kol, mintha nem tudna semmiről semmit.
-          Borzalmasan. – szomorúan elmosolyodtam. – Legszívesebben megölnélek amiért elhagytál. – Kol felnevetett. Rá néztem de, már nem láttam a régi csillogást a szemében. Aggodalom, félelem, magány. Most ezek a jellemezték őt. Chrisre néztem aki komolyan figyelt engem. Vissza fordultam és láttam Kol elhalványodó alakját.
-          Hol van?- kérdeztem aggódva.
-          Nem bírtam tovább tartani a kaput. – Chris nagyokat lélegzett és leült a kanapéra. Vissza néztem a helyre ahol eddig Kol volt és vártam arra hogy megint megjelenjen. Perceken keresztül álltam ott egy helyben és reménykedtem. Az egyetlen aki tudna segíteni nekem az is halott. És most nem a családomra vagy a legjobb barátomra gondolok. Qetsiyahra. A világ második legerősebb boszorkányára.
-          Jelenítsd meg nekem Qetsiyah-t! – fordultam Chris felé aki kikerekedett szemekkel bámult.
-          Ha Kolt alig tudtam megjeleníteni egy percre, mégis hogy tudnám Qetsiyah-t?! Aki már kétezer éve halott! – a barátom teljesen ki volt akadva. Gabriella felkuncogott. – Mi olyan vicces? – förmedt rá a húgára.
-          Nem muszáj megjelenítened, megtudod keresni. Ha megtaláltad a Túlvilágon, és összegyűjtesz több erőt, még talán pár percre tudtok vele beszélni. – a lány felállt és leült a bátyja mellé a kanapéra.
-          Te mióta vagy ilyen okos? – kérdeztem meglepődve.
-          Ne bókolj, nem áll jól neked. – válaszolt és felcsörtetett az egyik szobába. Felhúztam a szemöldököm és bementem a konyhába egy kis nasi után kutatni.

/Jeremy/

Kol hozta a formáját, azaz, mindenkit felidegesített. Elena halálosan mérges volt rám és Damonre mert, nem szóltunk neki hogy, kirúgtak a suliból. Egy héttel azután hogy ő hazajött, Caroline is visszatért. Ketten elintézték hogy, újra járjak suliba és Damont beküldték helyettesítő tanárnak. Mint ne mondjak, ilyen borzalmas tanárt még életemben nem láttam.
Bonnieval minden nap beszéltem és már nagyon hiányzott az érintése. Még mindig nem jutott el az agyamig hogy, hogy volt képes meghalni azért hogy élhessek. Elenáék még mindig abban a tudatban voltak hogy, körbeutazza a világot. Bárcsak én is ezt csak ezt tudnám és nem az igazságot.

/Sierra/

Miután felkutattam az egész konyhát és nem találtam semmi édességet, elterveztem hogy, elmegyek vásárolni. Christ is magammal akartam vinni mert, az egyetlen akitől félni valóm van az Julian és a tulajdon fiát azért, nem támadná meg. Gabriella szaladt le a lépcsőn és az ajtó felé vette az irányt.
-          Hova mész? – vontam kérdőre és keresztbe fontam a kezem a mellkasom előtt.
-          Körülnézni. Vagy talán már ezt sem szabad? -  kérdezett vissza flegmán.
-          Egyedül nem. Amúgy is kell vásárolnom. – felvettem a dzsekimet és a garázs felé vettem az irányt. A lány követett.
-          A kocsi kint van a kapunál.
-          A fekete? Azt tudom de, nem azzal megyünk. – felnevettem az elképedt arcán. – Még a meglepett arcodat tartsd a kocsik bámulására. – kacsintottam és kinyitottam a garázs ajtót. Gabriella egyből a ferrarihoz sietett.
-          Melyik az enyém?- kérdezte buzgóan.
-          Amelyiken a cipőd van. – kinyitottam a bmw ajtaját és behuppantam a vezető ülésbe. Gabriella az anyós üléshez ült és csúnyán nézett rám.
-          Mindegyik a tiéd?
-          Pontosan. – beindítottam a motort és majdnem felsikítottam örömömben, annyira gyönyörű hangot adott ki az autó. A Mystic Grill felé vettem az irányt.
-          Először bemegyünk kajálni a Grillbe, utána veszünk nasit, és talán megengedem hogy azt csináljuk amit akarsz. – vázoltam le a tervet miközben kiszálltunk a kocsiból.
-          Az először meg nézem a felhozatalt. – kacsintott és elindultunk az étterem irányába.
-          Az meg lesz a Grillben. – sóhajtottam. A Mystic Grillben általában sokan vannak, de most teljesen tele voltak. Gabriella szeme felcsillant a sok ember láttán. – Próbálj meg nem lerohanni mindenkit. Rendben?
-          Megpróbálom. – válaszolt és elindult a tömeg közepébe. Én a pult felé vettem az irányt. Leültem, és próbáltam nem a legutóbbi emlékemre gondolni ami a Grillben volt. Főleg nem az utána következő történésekre. Egy teljesen ismeretlen csapos jött oda hozzám.
-          Mit adhatok a szép hölgynek? – kérdezte negédesen és a pultra támaszkodott. Aki ismert, még rá se gondolt volna hogy ezt tegye. Nem hogy meg is csinálja!
-          Milyen magabiztos! De, két dolgot is kérek. Egy erős whiskyt, és azt hogy kotródj el, és örülj, hogy nem rúgatlak ki. -  közelebb hajoltam hozzá és úgy sziszegtem neki indulatosan a válaszomat. A srác barna szemei megvillantak és szó nélkül elment. Felhorkantottam és elővettem a telefonomat. Elkezdtem tárcsázni Klaus számát. Aztán Elijah-ét. Sajnos Rebekah számát nem tudtam. Arra észleltem fel hogy, az italomat elém rakták. Felnéztem és előttem állt a Gilbert fiú.
-          Kösz. – morogtam és lehajtottam a whiskyt. Könnybe lábadt a szemem annyira erős volt. – Kérek még egyet. – kitöltötte nekem és azt is egy húzásra megittam.
-          Családi viszályok?- kérdezte és ránéztem.
-          Még ha az is lenne, szerinted pont neked mondanám el mi a bajom? – kérdeztem vissza. – Pont neked ugye, Jeremiah?
-          A nevem Jeremy és nem Jeremiah! – vágta rá.
-          De, a Jeremy név szerintem a Jeremiahból van. – oldalra döntöttem a fejem. – Kérek még egy kört. – a fiú elmosolyodott.
-          És ki állja mindezt?
-          Klaus. – válaszoltam nemes egyszerűséggel.
-          De ő nincs itt.
-          De, amint megtudja hogy a drága Caroline bajban van, egyből itt terem. – kacsintottam és lefagyott a mosoly az arcáról. – Nyugi, nem szándékozom bántani a szőkét, csak egy kis színészkedés és BUMM! – egy robbanást gesztikuláltam a kezemmel. – Most már megkapom a piám? – a fiú kitöltötte a harmadik whiskymet és már nyúltam is érte de, elvették. Dühösen néztem Gabriellára aki ivott egy kortyot és vissza rakta azt a helyére.
-          Ez whisky?!
-          Az. – felgurítottam a pohár maradékát. – Gabriella, ő itt Jeremy, Jeremy bemutatom neked Gabriellát.
-          Neked csak Gaby. – a lány csábítóan elmosolyodott én meg felvontam a szemöldököm.
-          Gaby? Te most csak szívatsz? – lehajtottam a fejem a pultra és kirobbant belőlem a nevetés. A lány mérgesen eltrappolt.
-          Kérek még egy kört. -  mondtam a könnyeimet törölgetve.
-          Nem lesz ez egy picit sok? – kérdezte Jeremy.
-          Nem. – válaszoltam és  elkezdtem dobolni a pulton az ujjaimmal.
-          Tessék. – lerakta viszont, megint elvették. Dühösen néztem a mögöttem állóra. Caroline volt az.
-          Most már kérni fogok tőled egy bazi nagy kést! – szóltam oda Jeremynek. – Tőled meg igazán bátor volt hogy ezt tetted. – a szösszenet megvonta a vállát és leült mellém. - Tennél egy szívességet? – meglepődött a kérdésemre. – Csak egyetlen egy hívás lenne. – angyalian elmosolyodtam.
-          Kit kéne felhívnom? – látszott rajta hogy, nem akarta de, a kíváncsisága felülkerekedett rajta.
-          Klaust. – megrázta a fejét. – Csak annyit hogy, bajban vagy, vagy azt hogy valakit a csipet-csapatból megharapott egy vérfarkas, satöbbi, satöbbi…- kérlelően néztem rá.
-          Ennyi?
-          Ennyi.
-          Nem vagy te véletlenül hibrid? – összevontam a szemöldököm a kérdésre.
-          Nem hiszem. – Caroline felsóhajtott és betárcsázta Nik számát.
-          Halló?hallottam meg az ismerős hangot. Nehezen álltam meg hogy nehogy felhorkantsak.
-          Klaus?- a szőke lány hangjában félelem volt.
-          Mi a baj, Caroline?- kérdezte Nik aggodalmasan.
-          Egy csapat vérfarkas volt itt, nem tudom kik voltak azok! – úgy hallatszódott hogy mindjárt elsírja magát a lány.
-          Kedvesem, ugye jól vagy? – a szőke vámpírlány nem válaszolt. – Caroline! – kiáltott fel Klaus mikor már több másodperce nem szólalt meg a szőkeség.
-          Egyelőre igen. Elenát, Stefant Damont és engem is megharaptak. – csuklott el a hangja és elvigyorodtam. Be kéne íratni színész kurzusra a lányt. Caroline bontotta vonalat és rám nézett. - Megfelelő?  
-          Tökéletes. -  válaszoltam és megjelent  Gabriella.
-          Sajnálom szívem, de ez a hely foglalt. – szólt oda a Carolinenak.
-          Én nem úgy látom. – válaszolt vissza.
-          Persze hogy nem, mert a nagy segged a helyemen ül! – Caroline felállt.
-          Hogy mondtad? – kérdezte meglepődve.
-          Jól hallottad, nagy seggű. – Gabriella fenyegetően előrébb lépett. Caroline nem hátrált. Éreztem hogy most le kell állítanom őket.
-          Elég volt. – léptem oda melléjük, meglepően nyugodtan.
-          Nyugodj meg Sierra, még el sem kezdtük! – válaszolt oda flegmán Gabriella, rám se nézve. A szőke vámpírlány állta a helyét. Nem akartam hogy, verekedjenek mert Gabriellának a tűz és a föld az ereje. Pont a tűz, amit úgy gyűlölök és a vámpíroknak is ártalmas.
-          Azt mondtam hogy elég volt! – elvesztettem a türelmemet. Meg ragadtam a kezét de ő a másik kezébe tüzet teremtett és azt rányomta a karomra amivel fogtam őt. Felszisszentem a fájdalomtól. – Ezt a helyedben nem tettem volna. – sziszegtem. Nem érdekelt hogy folyamatosan égeti a kezemet, kihúztam az étteremből és az épület mögé vonszoltam.  – MIT CSINÁLTÁL?!- ordítottam. A kezem kezdett begyógyulni. Már sötét volt de, még így is láttam amint a barna szemei megvillannak.
-          Talán valami bajod van? – kérdezett vissza.
-          Igen nagyon is! Itt játszod a nagymenőt de, ha én nem vagyok, akkor te már rég halott lennél! Úgy viselkedsz mint egy tini picsa! Nem volt elég időd a száz év alatt hogy megváltozz?! – keltem ki magamból.
-          TINI PICSA?! Mit képzelsz ki vagy te? Hm? Te egyáltalán miről beszélsz? Mi találtunk meg téged, egy tó alján és nem fordítva! És képzeld a kedves halott barátod is úgy viselkedik! Szerinted miért halott?! Ő is egy gyerekes ribanc.– a végére gonoszul elvigyorodott. Fenyegetően közelebb léptem hozzá. Hallottam közeledni lépteket.
-          Ne beszélj valakiről úgy, hogy nem is ismered!
-          Különben? – ő is közelebb lépett hozzám.
-          Különben rövid időn belül elhalálozol. – Gabriella felhorkantott. Bele vert a mellkasomba amitől repültem több métert. Gyorsan felkeltem és éreztem ahogy a szemem átváltozik.
-          Azt mondják, hogyha megölök egy Őrzőt, én is azzá válok. Most meglátjuk igaz-e. – a föld megremegett alattam és majdnem elestem. Megpillantottam Caroline-t a barátaival, és megjött az erőm az egyensúlyommal együtt. Büszke ember vagyok, és nem fogom hagyni hogy egy kis csitri lealázzon. Földrengés abba maradt és Gabriella körül izzani kezdett a levegő. Pár pillanat múlva hatalmas lángok vették körül. Gonoszan elvigyorodott és felém irányította azokat. Úgy éreztem mintha jeges vizet öntöttek volna a nyakamba.Meglepődött és csalódott voltam. Csalódtam magamban és Gabriellában is. Magamban azért mert túl hamar megbíztam a lányban, Gabriellában meg azért mert, hátba támadott, mint egy ellenséget. A tűz, úgy nézett ki, mintha egy sprayt fújtak volna rám, ami elé egy öngyújtót raktak. És egyre közelebb és közelebb ért. Már csak pár centire volt tőlem mikor megjött az erőm. A tűz perzselően forró volt és ez ösztönzött a túlélésre.