Sziasztok!
Elérkeztünk ez év utolsó napjához és egyben utolsó bejegyzéséhez! Ez a fejezet rövid lett, tudom. Viszont, holnap felrakok új részt! Szép szilvesztert és jó olvasást!
5.fejezet: Egy kis bosszú, és az új város.
/Elijah/
Két
napja érkeztem vissza a villába,Pennsylvaniába. Miután Sierra anyja és
barátnője meghalt, a Dawson gyerekeknek elég aggasztó a viselkedésük. Félek
attól hogy, összetörnek, félek attól hogy Sierra meghal a bosszúja miatt. A lányról
lerí hogy, csak a harag és a gyűlölet miatt nem zuhant össze. A bátyján ez nem
látszik. Csak akkor lehet látni amikor elmegy vérért, ami általában egy
másodpercig tart de, valamikor két másodpercig. Már mondtam Klausnak hogy
menjen egyedül Mystic Fallsba, én meg majd megyek Sierrával és Jackkel, de nem
is akart hallani róla.
Bekopogtattam
Sierra ajtaján.
- - Mi
van?! – üvöltött ki a szobából.
- -Elijah
vagyok. Szeretnék beszélni veled. Lehetőleg nem ajtón keresztül. – válaszoltam neki.
Az ajtó kinyílt én meg beléptem a szobába. Először nem láttam senkit mert
teljesen bevolt sötétítve, aztán megláttam két kéken rikító szempárt.
Odasétáltam a lámpához és felkapcsoltam. Az előző napokban sem volt valami szép
a látvány de most, valami förtelem. Mindenhol eldobált ruhák, bútor darabok és
üvegszilánkok hevertek. Sierra meg botrányosan nézett ki. Félelmetesen és
botrányosan. Más már rég kiszaladt volna a világból ha őt látná. Barna egyenes
szép haja, most olyan volt mintha soha életében nem nyúlt volna a hajához, az
egész lány tiszta mocsok volt, bűzlött. Szemei állandóan kékben pompáztak
magányt és haragot sugallva. Amikor a bátyám felküldött hozzá néhány hibridet,
azok vagy holtan vagy kitört nyakkal kerültek a folyosóra. Attól függött hogy
Sierrának milyen hangulata volt. Féltem hogy bele fog őrülni anyja elvesztésébe.
Az az állítólagos Julian már több szenvedést okozott neki mint mi, másoknak.
Felsóhajtottam.
- -Sierra,
ma megyünk el Niklaussal Mystic Fallsba. – vártam hogy reagál-e valamit. Nem
szólalt meg. – Szeretném ha nem maradnál így. Fürödj meg, rakj rendet a
szobádban! Csinálj bármit csak ne maradj ebben az állapotban! Kérlek! –
kérleltem. Egy könnycsepp gördült végig az arcán.
- -Te
is elmész, Nik is elmegy. Most mi fog történni? Amikor Kol elment, anya és Kat
meghalt! Nem akarok egyedül maradni. – már ömlöttek a könnyek az arcáról. Odamentem
hozzá és megöleltem. Nyugtatóul simogatni kezdtem a haját.
- -Shhh…
Nem lesz semmi baj. És sosem leszel egyedül. Mindig ott leszünk neked, de, ha
mégsem, akkor ott van a bátyád. – Sierra abba hagyta a sírást és felnézett rám.
- -Ez
nem igaz. – suttogta. Értetlenül néztem rá.
- -Már
miért ne lenne igaz, kedvesem? – egy percig némán nézett engem és megszólalt.
- -Láttam..
Láttam ahogy, kitépik a szívét. Ott voltam, de nem tudtam neki segíteni. Lefogtak,
és végig nézették velem ahogyan meghal. – mesélte rekedt hangon és kikerekedett
szemekkel néztem rá. Egyszerűen nem tudtam hogy mit mondjak. Én, aki mindig
minden pillanatban nyugodt vagyok, most meginogtam. Nem mutattam ki a lánynak
mennyire kétségbe vagyok esve. Sierra egy családtag, és ha a bátyjával történik
valami az nekem is fáj.
- -Mikor
láttad? – csak ennyit tudtam kinyögni.
- -Ma
reggel. Az álmomban.
- -Értem.
Ez csak egy álom volt. – mondtam neki sután és kisétáltam a szobából.
Klaus ott volt a folyosón, és mindent
hallott. Egy whiskys üveg volt nála. Felém nyújtotta amit én el is fogadtam. Elindultunk
a nappaliba ahol nagy kortyokban ittam az italt. Nem érdekelt hogy a whisky
marta a torkomat. Tudtam, hogy a közeljövőben sokkal nagyobb fájdalmaim is
lesznek.
/Jack/
Egy nap
telt el azóta hogy Elijah és Klaus elmentek. Én kész idegroncs vagyok. Most én
vagyok a főnök a Mikaelson villában, bár egyáltalán nincs az ínyemre. Amióta az
ősiek elmentek, kikényszeredtem a szobámból és bekapcsoltam a tévét. Úgy
éreztem magam mintha egy hatalmas lyukban lennék, és az örökkévalóságig
zuhannék. Egyszer csak csöngettek. Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam azt. Egy
túlságosan ismerős szempár nézett vissza rám, amit legszívesebben kiszúrtam
volna.
/Katherine/
Amikor
találkoztam Elijah-val, megkért hogy segítsek Sierrán és így megtudom nyerni a
szabadságom egy töredékét. Klausnak fontos a lány és ha vigyázok rá, már egy
százalékkal kevésbé lesz biztos hogy megöl, amint meglát. De először, túl kell
élnem a találkozást Sierrával meg a kedves bátyjával. Elijah szerint egy kicsit
felébred Sierra ha megtudja bosszulni a múltját. Remélem nem öl meg.
- - Katherina.
– köszönt a kedves hibrid bátyus.
- -Jack.
– viszonoztam a köszönést. – Mondanám hogy engedj be de, amúgy sem tudnál, és
már be vagyok hívva. – beléptem az ajtón és körülnéztem a tágas nappaliban.
- -Mit
akarsz? – kérdezte kicsit sem kedvesen.
- -Nem
is örülsz annak hogy itt vagyok? – húztam tovább az idegeit. Vicces volt látni
azt a szép pofit, ilyen idegesnek.
- -Bökd
ki hogy, mit akarsz! – a torkomnál fogva felemelt. A jeges félelem hatolt
belém.
- -Elijah
küldött. – mondtam fulladozva mire ő elengedett. Lehulltam a földre és úgy
folytattam a mondandómat. – Azt hiszi hogy ha Sierra meglát, a harag és a bosszú
feléleszti őt ebből a baromságból. – Jack felhorkantott.
- -Ugyanígy
mondta ő is?
- -Nem,
de ez volt a lényege. – válaszoltam és jobban megnéztem a férfit aki előttem
állt. Nem is értem mit ettem a Salvatore testvéreken mert Jack, hússzor jobban
nézett ki.
- -Akkor
gyere. – felkeltem a földről és követtem őt. Belépett egy szobába és ott
felkapcsolta a lámpát. Utána mentem, és
amint beléptem a szobába, felkenődtem a falra. Szembe néztem a támadómmal, aki
nem más volt mint ugyanaz akit én szolgaként
tartottam, csak koszosabb és félelmetesebb kiadásban. Szemei
összeszűkültek mint egy kígyónak. Azt gondoltam hogy rossz a helyzet de, azért
nem hittem hogy ennyire. Sierra megfogta a nyakamat és kitörte azt. Csak a
fájdalmat éreztem és a reccsenést hallottam. Utána elsötétült a világ. Egy fekete,fájdalmas,
soha nem véget érő világba csöppentem.
/Sierra/
Csak
néztem az előttem ideiglenesen holtan, elterülő Katherinát. Oly rég óta vártam
arra hogy így láthassam. Mondjuk ha halott lett volna akkor jobban örültem
volna. Ránéztem a bátyámra és a sírás kerülgetett. Ma is azt álmodtam hogy
megölik őt.
- - Itt
az ideje indulni. Szedd össze magad és pakolj be egy bőröndbe. Mystic Fallsba
megyünk. – utasított a bátyám mire én bólintottam. Ő kiment és Katherinát
kihúzta a szobámból. Bementem a fürdőbe és tele engedtem a kádat hideg vízzel.
Azt átirányítottam a szobába és annyira feltakarítottam hogy ne hányjam el
magam amint meglátom a szoba kinézetét. A vizet amivel feltakarítottam, a
zuhanyzó, a vécé, és a mosdókagylón folyattam le. A kádba engedtem meleg vizet.
Amikor úgy gondoltam hogy elég lesz, beleültem a kádba és élveztem ahogyan a
meleg víz simogatta a testem. Megmostam a hajamat is. Miközben törölköztem,
elgondolkodtam hogy, hogy lehettem annyira koszos hogy, a víz sötét szürke
legyen. Bepakoltam egy nagy bőröndbe a cuccaimat, és lementem a nappaliba
indulásra készen. Ráadtam a kutyákra a pórázt és úgy ültem le a kanapéra. Jack
Katherinával együtt oldalazott le a lépcsőn. Késztetést éreztem arra hogy,
megint kitörjem a nyakát a hasonmásnak.
- -Lehetőleg
ne öljétek meg egymást. – szólt hozzám Jack. Katherinával egyszerre
bólintottunk. Kimentünk és beszálltunk a kocsiba. Jack vezetett, én mellette
ültem, a hasonmás meg hátul.
- -Még
Mystic Falls határa előtt rakjatok ki. – mondta Katherina fél óra elteltével.
- -Mert?
– kérdeztem miközben hátrafordultam.
- -Mert
Klaus még mindig megakar ölni. – felhorkantottam.
- -Nincs
egyedül. – szóltam be neki és előrefordultam. Ránéztem a bátyámra aki
elégedetten vigyorgott. Az út kellemesen telt el, nem gondolt egyikünk sem arra
mi fog történni a Mystic Fallsban. De ha gondoltunk volna rá, akkor egyből
visszafordultunk volna.
/Kol/
Klaus
megkért hogy legyek Denverben, megtettem. A Gilbert gyerek vissza ment Mystic
Fallsba, én meg itt rohadtam ebben a városban. Hiányzott Sierra. Szeretem őt
bár, nem tudom hogy, húgként vagy nőként. Az a lényeg hogy, fontos nekem és
aggódom érte.
Se
Klaus, se Elijah nem jelentkezett már régóta. Éreztem hogy kéne tennem valamit.
Megcsörrent a telefonom. A kijelző a kedves húgomat mutatta. Felvettem és
beleszólaltam.
- -Kedves
húgom, ennyire nem bírod a helyes arcom nélküli életet? - kérdeztem csipkelődve.
- -Ne
játszd az eszed, Kol! Kéne a segítséged. – felderült az arcom.
- -Csakugyan?
Na és hol és mikor? Tudod, nagyon elfoglalt vagyok.
- -Mystic
Fallsban. Két nap múlva. – mondta ügyet sem vetve az utolsó mondatomra.
- -Két
nap múlva találkozunk. – leraktam és az egyik felem sírt, a másik nevetett.
Sírt mert több ideig nem látom Sierrát, és nevetett mert végre valami érdekes
is történik végre.