2.fejezet

                                                                               Sziasztok! 

Ma délután, leültem a géphez, és megnéztem a blogot. Mivel több mint négy napja nem voltam fent, tátva maradt a szám. Több mint 150-en néztétek meg az oldalt! Nagyon köszönöm! Ezért az egész délutánomat azzal töltöttem hogy, megcsináljam a második fejezetet, hogy megköszönjem! Nem szaporítom a szót, jó olvasást!




                                 

            2.fejezet: Jó ez így?

/Jack/

-          -Nichole… - sóhajtottam és Jen után siettem. Jen az egyik asztalnál ült, durcásan. Igazából sosem szerettem, csak tetszik. Ameddig normálisan élhetek, normálisan viselkedem. Tetszik Jane, de láttam már szebbet, láttam már kedvesebbet és láttam már őszintébb lányt is. És Elijah feltűnése után, nem hiszem hogy sokáig Pennsylvaniában maradunk.

-          -Jenny..- mentem oda a barátnőmhöz.

-          -Utál engem! Én nem is értem! Pedig olyan kedves vagyok vele! – fakadt ki. Legszívesebben felvilágosítottam volna arról hogy ő  egy hárpia a húgommal, és hogy ne csodálkozzon ha utálják egymást.

-          -Semmi baj… Chss… - megöleltem és megsimogattam a haját. Teljes rá látásom volt a bárra, ahol Nichet láttam egy pasassal. Először nem ismertem fel de ahogy megfigyeltem…. Tudtam ki az. Kol Mikaelson, az Ősiek legfiatalabbika.  Jennifer arcát a kezeim közé fogtam és megkezdtem a megigézést.

-          -Most elmész a barátnőiddel táncolni, és iszogatni. Ameddig én nem megyek oda hozzád, nem jössz a közelembe. Részegre iszod magad, és holnap nem fogsz emlékezni semmire. – Jen elindult a barátnőihez. Már majdnem indultam a húgomhoz de, valaki belevert az állkapcsomba ezzel maradásra kényszerítve.

-          -Neked mi bajod van, ember?! – néztem rá a fiúra. Koromfekete haja volt és tökre beszívott szeme. Volt vagy tizenkilenc éves.

-          -Az a bajom, hogy azt hiszed te vagy a király! A csajommal flörtölsz! –  Logan volt az, Jenny ex pasija.

-          -Nem vagyok a király, és igen a te EX csajoddal  flörtölök mert ő a csajom! – kezdett felmenni bennem a pumpa.

-          -Akkor gyere ki a hóra, nagyfiú!

-          -Te akartad! –  Legszívesebben itt helyben leütöttem volna, csak azért hogy biztonságban tudjam a húgomat. De nem volt választásom. Kimentünk a sikátorba hogy ne hívják ki a rendőrséget. Egy épeszű ember nem jönne ide egy halom másik emberrel akik meg akarják verni. Logan ráugrott a hátamra és úgy próbált megfojtani. Vagy nagyon beszívott vagy megigézték. Én az utóbbira tippelnék. Háttal neki mentem a falnak, ezzel megakadályozva Logant a fojtogatásomtól. Amint leesett a hátamról, behúztam neki egyet, majd belerúgtam a hasába, amitől repült vagy két métert. A többiek eliszkoltak de Logan még mindig jött. Próbálkozott nagyon, de minden ütését kivédtem. Kezdett már kifáradni mikor tarkón ütöttem amitől elájult. Éppen kifújtam magam mikor valami olyan erővel tarkón csapott hogy elájultam. Ironikus nem?

/Sierra/

Mikor felkeltem egy szobában ébredtem, ami igazából szép volt, szép bútorok voltak, csak a két szék, amiket kiláncoltak nem éppen oda illő volt. Ez a két szék egymással szemben volt. Az egyikben én voltam megkötözve, a másikban a bátyám. Az én székem az ablakkal szemben volt, míg a másik az ajtóval szemben. Beszélgetés foszlányokat hallottam az ajtón kívülről.

-         - Biztos vagy benne hogy, jó ötlet volt ez, bátyám? – hallottam meg Elijah hangját.

-          -Biztos. – hallottam meg egy ismeretlen hangot. Eddig úgy gondoltam Elijah hangja nyájas, de rá kellet jönnöm hogy Elijah hangja az övéhez képest egy kamionoséra emlékeztet. Kinyílt az ajtó de még nem léptek be. Mögöttem voltak de nem tudtam megmozdulni.

-          -Te is gyere be – mondta a nyájas hangú.

-          -Nem hiszem hogy örülnének nekem. – hallottam meg Kol hangját. Hát jól is gondolta. Át vert engem. -Nagyon csúnyán. Iszonyatosan dühös vagyok rá. Négy ember lépett be. Az elsőt nem ismertem, a második Elijah, a harmadik Kol, a negyedik meg gőzöm sincs. 

-         - Sierra,  Jack, üdvözöllek titeket az otthonunkban. – mondta a nyájas hangú.

-          - Felesleges a bájcseveg, Klaus. Mit akarsz? – mondta a bátyám. Nagyot néztem. Egyrészt azért, mert ha ő Klaus akkor ő a legerősebb hibrid a földön és a bátyám így beszélt vele, másrészt valahogy máshogy képzeltem el őt. Mondjuk nem emlékeztem arra hogy nézett ki.

-          -Jogos. Engedd el őket! – parancsolta Niklaus, a negyedik belépőnek. Amint elengedtek, megdörzsöltem a csuklómat. Nem nagyon értettem mit is akarhat amit, nem mond el egyből.

-          -Na és te mit szólsz, kedvesem? – intézte Klaus hozzám a szavait.

-          -Fordulj fel. – sziszegtem és a hibrid rácsapott mind a két karfámra.

-          -Klaus, ne! – mondta Kol, mire én gyűlölettel rá néztem arra aki átvert. Niklaus rátámaszkodott a székre. Legszívesebben fejbe rúgtam volna.

-          -Miért ne Kol? – kérdezte Klaus az öccsét.

-          -Veszélyesebb mint látszik. – mondta Kol.

-          -Ez igaz, kedvesem? – válasz helyett áramot vezettem a székembe amitől Klaus hátra ugrott majd elkezdtem az ér robbantást. Csak öt másod percig csináltam, de már a földön feküdt. Neki ezerszer fájdalmasabban csináltam, mint az embereknek a sikátorban.

-          -A választ mondd meg te. – válaszoltam bájosan mire az aki eloldozott pofán vágott. A szemem szikrát szórt dühömben, és most kivételesen nem bántottam ezután senkit.

-          -Ha nem bántotok senkit, kiengedünk a szobából. – vette át a szót Elijah. Felhorkantottam. Mindez a nagy felhajtás a semmiért. Mint mindig, Elijah próbálja rendbe hozni amit a testvérei elrontottak. Jack Elijah cipőjére köpött.

-          -Szarok az egyességeidre! – Klaus elmosolyodott.

-          -Ahogy kívánja az úr. -  bólintott majd az egyik hibridje belenyúlt a mellkasába. Jack felüvöltött. Oda akartam menni hozzá, megvédeni. Felálltam, de Kol visszaültettet a székbe. Verdesett a szívem mint, egy kolibri szárnya repülés közben. Könnyek marták a szemem.

-          -Vagy önszántadból, vagy kényszerítve, de azt fogod tenni amit, ÉN mondok! – üvöltötte Klaus a bátyám arcába. Legszívesebben lekevertem volna neki egyet. Mégis ki ő hogy, így beszéljen az én bátyámmal?! -Megint megpróbáltam felállni, de Kol erősen nyomott a székhez.

-         - Rohadj meg a csicska hibridjeiddel együtt! – sziszegte Jack. Niklaus gúnyosan felkacagott.

-          -Tudod mit, nem érdemled a halált. Vigyétek a szobámba! – parancsolta. Három hibridnek kellet lefognia a bátyámat és még kettőnek hogy vonszolni is tudják.

-          -Itt maradsz lelkem, vagy jössz át hozzánk?  - összeszorítottam a számat. – Gondoltam. Elijah gyere.

-          -Klaus, ki marad Sierrával? A hibridjeid el vannak foglalva.

-          -Kol marad itt. – ellazult a szorítás a vállamon. Észre sem vettem hogy még mindig tartott hogy, nehogy rátámadjak valakire.

-          -Klaus…. – mondta Kol és oda ment a bátyjához.

-          -Jó szórakozást! A szekrényben megtalálsz mindent, hacsak nem habarodtál bele ebbe a lányba. – Klaus nagyon felhúzta Kolt. Vagy azért lett pipacs vörös a feje mert, a bátjya fején találta a szöget vagy a düh miatt. Az utóbbira tippelnék. Kolnak nincsenek érzései. Sosem voltak neki. Mindenki kiment a szobából, csak Kol és én maradtunk bent.  Én feltűnően nem néztem rá. Csak tudja meg hogy, hol a helye!

-          -Muszáj van erre? – kérdezte. Összeszűkült szemekkel nézem rá.

-          -Mire? – próbáltam összpontosítani a körmöm alatt lévő koszra.

-          -Erre a haragszom, rád sosem bocsájtok meg, hülyeségre! – most kénytelen voltam rá nézni. A sarokban lévő szekrényen ült és engem nézett.  A szekrény egyik ajtaja nyitva volt és benne minden elképzelhetetlen fegyver és kínzásra alkalmas cuccok voltak.

-          -Az hogy csak színtiszta haragot és gyűlöletet érzek irántad, szerintem nem hülyeség! – szürke szemeim vészjóslóan meredtek rá. Felhorkantott, mintha ez olyan poénos lenne, de a szemei egy másodpercre meg teltek fájdalomra. Mit is gondolok, na persze, neki fájdalom, nem létezik.

-          -Ha akarsz játszani akkor játszunk! De csak szólok te fogsz rosszabbul járni! – pár centire volt tőlem. Felálltam és kihívóan néztem a szemeibe. Majdnem egy fejjel volt magasabb nálam de úgy éreztem magam mintha, öt méteres lennék.

-          -Én mindig nyerek, Mikaelson. Mindig. – közelebb lépett, de nem hátráltam. Nem tudom miért. Vagy van vér a pucámban, vagy nem tudtam hátrébb lépni a szék miatt. És elég ciki lett volna ha, elesek a székben. Ráadásul hülye is voltam. Egy Ősivel kötözködök aki ráadásul, a nem normálisak közé tartozik. Nem mintha lenne egy normális Mikaelson is. Egy alak nyitott be.

-          -Niklaus nagyúr üzeni hogy, a lányt ki lehet engedni a szobából. Diadalittasan elvigyorodtam majd megfordultam, csak hogy elestem a székben. Égő arccal léptem ki a szobából még mindig érzékelve a hátamon Kol elégedett pillantását.

A házban szereztem egy gépet és egy szabad szobát. Mondjuk nem volt nehéz mert annyi szoba van…  Minden egyes számot letöltöttem ami a telefonomon volt. Tűvé tettem az egész házat, de sehol sem találtam egy magnót sem. Keresés közben csak arra tudtam gondolni mi történhetett a bátyámmal.

-          -Mit keresel? – jött oda hozzám valaki. Egész kedvesen mosolygott, nem úgy mint a többi hibrid.

-          -Egy pendrive-ot meg egy magnót. Vagy legalább hangszórókat. – sóhajtottam remény nélkül.   

-          -Gyere. – elindult a másik irányba, én meg utána. Egy hatalmas szobába vezetett, aminek az egyik falán tükrök helyezkedtek el, mint a stúdiókban.

-          -Uhh. – néztem körbe. – Köszönöm…

-          -Alex. – fejezte be a mondatomat. – Te meg Sierra. Ugye?

-          -Igen. – mosolyodtam el szégyenlősen. – Viszont most rárakom a cuccokat a pendrivera. Ha nem találok vissza, hol talállak? – elmosolyodott. Igazából marha jó pasi ez az Alex.

-          -A konyhában vagy az udvaron.

-          -Oké, kösz. – visszamentem de menet közben éreztem hogy, valaki néz. Visszafordultam és Alex elmélyülten bámulta a seggem. Elmosolyodtam és a vér robbantós trükköt használtam, csakhogy most, csakis az ágyékát. Ordítozva rogyott le.

-          -Azt akarod hogy kitépjem a nyelved? Mi? – förmedtem rá. Tovább mentem, mikor valakibe beleütköztem.

-          -Ebben a lakásban mindenkinek valami sürgős dolga van velem? – sziszegtem majd felnéztem és meg láttam Klaust. Nagyot nyeltem.

-          -Tulajdonképpen azért jöttem hogy megtudjam, mi az oka az üvöltözésnek. De, már meg is tudtam. – gúnyosan ránéztem és faképnél hagytam. Azért még annyit oda morogtam hogy „Örvendtem” .

Amilyen  gyorsan csak tudtam , ráraktam minden zenét a pendrivera. Visszafelé már majdnem szaladtam. Meguntam ezt a sok menetelést és hiper sebességre váltottam. Pár másodperc múlva meg is találtam a tükrös szobát. Becsuktam magam mögött az ajtót és bedugtam a rádióba a pendrive-t. Éreztem a megnyugvást a lelkemben. Az első szám lassú volt, viszont a második az egyik kedvencem. Jason Derulo, Talk Dirty. Imádom. A tükör elé álltam, és átadtam magam a zenének. Mindig is jól táncoltam. HipHop-ot tanultam, de nem bírtam a tanáromat, na meg nem volt éppen a legjobb korszakom akkor. És hát, abbahagytam.

A saját stílusom régen mindenkinek tetszett. HipHop, Rock, és néha egy-egy fájdalmas dalnál egy kis Balettet is belekevertem. Mikor a zene véget ért, egy újabb nagy kedvenc jött. Evanescense, Bring me to life. Valahogy mindig is közel állt hozzám ez a szám pedig, egyáltalán nem olyan az életem, mint amit benne énekelnek.

-          -Szeretem ezt a számot. – hátrafordultam és éreztem hogy felsül az arcom. Olyan volt, mintha kandi kamerával felrakták volna a netre, hogyan táncolok és ezrek látták volna. Legalábbis ő felért annyival.

/Kol/

A folyosón mentem, és kerestem valami kifogásolható hibridet. Csak hogy, egyik sem volt a közelben. Amikor Klaussal találkoztam mondta, hogy az egyik embere megnézte Sierra seggét, és elvesztette a tökeit. Mit ne mondjak, jót derültem rajta. Ez a lány vicces, kemény, és kedves. Az igazat vallva, vágyom rá. Akarom őt. Magamnak akarom tudni. Általában csak annyit csinálok a lányokkal hogy, lefekszem velük, majd lecsapolom őket, de, Sierrával nem tenném. Valahogy különlegesnek érzem őt. Mármint amúgy is különleges lány de… Megmagyarázhatatlan. Elképesztő.

Befordultam egy másik folyosóra és dübörgő zenét hallottam meg. Nem tudtam megmondani milyen szám ment, de tetszett. Igazából teljesen „erotikus zene” ment, ahogy Elijah mondaná. A szám a végéhez ért, de azt követte egy másik. Jól ismertem ezt a zenét. Teljesen leírja az életemet. Evanescense, Bring me to life. Ó azok a régi szép húszas évek, amikor nem volt semmi értelme a zene szövegének.  Benyitottam az ajtón, és ott volt Sierra. Összefogott világosbarna haja, szürke szeme ami már majdnem olyan volt mint az öntött acél, nem kicsit vonzott. Egy kicsit eljátszadoztam a fantáziámmal miközben figyeltem Sierra mozgását. Nagyon jól táncolt. Ez tény. A dal a vége felé volt már, mikor hozzászóltam.

-          -Szeretem ezt a számot. – Sierra feje pipacs piros lett amitől nevethetnékem támadt. – Sajátomnak érzem. – folytattam. Oda lépdeltem hozzá miközben dacosan nézett.

-          -Kopogni luxus? – kérdezte.

-          -Nem de, egyrészt amúgy sem hallottad volna meg, másrészt meg, ez az én szobám. – mutattam az ajtóra a szoba másik végében. Amit szinte biztos hogy, nem látott mivel, köpni nyelni nem tudott a meglepettségtől. – Gondoltam. – mondtam mosolyogva.

-         - Akkor nem is zavarlak. – mondta, majd kikapcsolta a magnót.

-          -Engem aztán nem zavarsz. – mentem elé. – Jól táncolsz. – mondtam.

-          -Kösz. Mit akarsz? – hát az biztos hogy nem hülye ez a lány. Igazából én sem tudtam mit is akarok.

-          -Használsz még verbénát?

-          -Igen. – felgyorsult a szív verése. Hazudik. Odamentem hozzá és meg kérdeztem tőle még egyszer. Ezúttal igézve.

-          -Használsz még verbénát? – Sierra egy pillanatig mintha, habozott volna.

-          -Nem. – Neki löktem a falnak és megcsókoltam.

-          -Az jó, mert nem vagyok türelmes ember. – újra és újra megcsókoltam. Az elején mintha ellenkezett volna de pár másodperc múlva, már készségesen visszacsókolt. Ő már nem bírta levegő nélkül és mikor elváltunk, csak pár milliméterre volt az arcunk egymástól. Miután kifújta magát, ő kezdeményezte a csókot. Elmosolyodtam.

-          -Nem is tudtam hogy, ennyire tetszik. – mondtam vigyorogva.

-          -Fogd be. – a száját az enyémhez nyomta ezzel folytatva az előbbi cselekedetünket. Mérhetetlenül boldog voltam. Ő már hozzám tartozik. Vagy legalábbis még néhány percig. 

-          -Sierra…- eltoltam magamtól.

-          -Mi van?

-          -Én nem… én nem akarom hogy bárki valamit szóljon rólunk. – egy kicsit meg voltam ijedve. De én sosem féltem semmitől. Most mégis..

-          -Téged mióta érdekel hogy, mások mit szólnak? – na épp ez az.

-          -Nem akarom hogy a családod azt higgye hogy, meg igéztelek és azért vagy velem. – furcsán nézett rám.

-          -Ennyi?

-          -Igen.-   Felsóhajtottam és megkezdtem az igézést.- Csak arra emlékszel a történtekből hogy táncoltál én meg benyitottam és elmondtam hogy, ez az én szobám. Három másodperc múlva beteljesedik az igézés. – kimentem a szobából és a konyhába mentem. Az egyik részem örült, a másik részem szomorú volt. Azért örültem mert, nem viszonzatlan a vonzalom, de azért voltam szomorú mert ezzel várnom kell. Azt vártam hogy, a konyha megint tele lesz, de tévedtem. Egy árva lélek sem volt a itt. Vissza indultam a szobámba, sétálva. Sierra már nem volt itt. Átcseréltem a ruhámat. Felvettem egy kék sportgatyát és egy szürke trikót. Elmentem az edzőszobába. Volt ott néhány hibrid.  Odamentem a súlyzókhoz, lefeküdtem a padra és nyomtam fel a súlyzórudat. Vagy ötven kinyomás után leraktam azt. Jobban megnéztem és mindkét oldalon kilencven kiló volt. Azaz száznyolcvan kiló….  Levettem a pólóm és hoztam még húsz kiló sújt. Azzal már nagyobb élmény volt edzeni.

-          -Te mindenhol ott vagy? – megcsúszott a kezem és a rúd ráesett a mellkasomra. Gyorsan ledobtam de, még így is fájt.

-          -Talán baj? – felálltam hogy Sierra előtt legyek. Végig bámulta a felsőtestemet. Elvigyorodtam.

-          -Nem akarsz fel venni egy pólót? – Hát ez vicces. Egy órával ezelőtt ő szedte volna le rólam a pólót. De, erről neki nem kell tudnia.

-          -Zavar?

-          -Igen. – még jobban elvigyorodtam. – Vagyis nem. – mondta amint leesett neki mit mondott, csakhogy a második válasza sem volt a legjobb. Számára.

-          -Tudod mit? Nem érdekel. – fújtatva ment el a futógéphez miközben én úgy vigyorogtam mint a tejbe tök. Ez a hét érdekes lesz….

Alex

Remélem hogy tetszett ez a rész, várom a komikat!

1.Fejezet

Sziasztok!

Nagyon remélem hogy elnyeri a tetszéseteket az 1. fejezet! Jó olvasást!

1.Fejezet: A két Mikaelson

-        -  Ugyan már Eisa! Nálunk biztonságban lennétek! Ne legyél már ennyire makacs! – Elijah már órák óta próbálta meggyőzni anyát. Anyu szúrós szemekkel nézett vissza az Ősire.

-         - Ha nem az nem! Maradj csöndben vagy szét rúgom azt a szép segged! - Elijaht nem hatotta meg egyetlen egy szó sem, viszont én majdnem elröhögtem magam.

-          -Most komolyan fenyegetőzöl Elisa?! Egy mozdulattal letéphetném a fejedet! – anya felhorkantott.

-          -Csak rajta, ölj meg. De akkor az egyik gyerekem lesz a ház tulajdonosa ők meg nem hívtak be! De még én is bármikor vissza tudom vonni azt hogy behívtalak! Szóval ne fenyegetőzz itt nekem! Amúgy is, fölényben vagyunk! – Elijah elmosolyodott.

-         - A csendes gyilkosra, meg a bárány barát farkas- vámpírról beszélsz? Ugyan már! És csak szólok, te meg Katherina meg a közelembe se jöhetnétek! – a vámpír diadalittasan elvigyorodott.

-          -Akkor majd valakinek el kell magyaráznia Klausnak, hogy, az öccse miért nem tudta megszerezni amit kért. – anya  elindult a konyha felé és megállt a kések mellett. – Meg majd azt is el kell magyaráznia valakinek hogy, miért is halott a nagy Elijah, az Ősi vámpírok egyike. Szóval, tíz másodperced van hogy, eltűnj innét. – anya arca komollyá vált.

-         - Nem veszem be. – Elijah meg várta az egy percet is.

-          -Én Elisa Dawson, e ház tulajdonosa megtiltom hogy, valaha is ebben a házban legyél! Visszavonom azt hogy valaha is beengedtelek ide. – amint kimondta ezeket a szavakat, Elijah elkezdett fuldokolni. Kirohant a házból, és amikor már az utcán volt, nem volt semmi baja.

-          -Ezt meg bánod Elisa! – mondta még mindig kapkodva a levegőt.

-          -Állok elébe! – sziszegte vissza anya aztán becsapta az ajtót. Hátra fordult ahol mi álltunk készenlétben. Nem mintha anya nem tudná megvédeni magát csak… Azért mégis egy Ősi vámpírral fenyegetőzött.

-          -Én mióta vagyok csendes gyilkos? – kérdeztem meghökkenve. Furcsa módon ez zavart a legjobban. Anya megölelt majd a két kezébe fogta az arcomat.

-          -Mindig is az voltál. És mielőtt megkérdeznéd Jack, - most oda fordult a bátyámhoz. Akin láttam hogy nagyon akart mondani valamit. – te régen voltál bárány barát. – ahogy ezt kimondta felröhögtem. Úgy néztek rám mint, egy hülyére.

-          -Bocs, csak olyan viccesen hangzik! Bárány barát! – levetettem magam a kanapéra majd bekapcsoltam a tévét. Kat egyből jó éjszakát kívánt anyuval egyetemben. Jack leült a bár pultra és elkezdett valamit enni. Odamentem hozzá és megcsóváltam a fejem.

-          -Huszonkét éves vagy, és szombat este müzlit eszegetsz? – Jack rám nézett  és ahogy szokta, vissza szólt.

-          -Tizenhét éves vagy, de még mindig nem tanultad meg hogy, ne szólogass be mert, rosszul jársz? – felhúztam a szemöldököm.

-          -Tényleg?

-          -Ó, tényleg.

-          -Akkor jó. – a tejet a müzlijéből, az arcához irányítottam ami telibe is találta az egész képét, pedig csak a homlokát akartam össze trutyizni. Direkt szoktam venni mű tejet mert, annak nagy része víz. Végülis mindenki szereti. Már kiértem a konyhából amikor a bátyám előttem termett.

-          -Lassú vagy.

-          -Te meg gyenge. – egy nagyot löktem rajta ami miatt át gurult a kanapén.  Természet feletti hatéveseknek nézhetünk ki amikor cukkoljuk egymást. – Ki kéne mozdulni nem? Jen már biztosan hiányolhat téged az ágyából! – Jen egy igazi cicababa és gyűlölöm de a bátyám csaja, ráadásul Jack iszonyatosan helyes. Szóval nem csodálkozok hogy szép csajai vannak.

-         - Rendben – mondta nevetve.

-          -Örülök Jackie, meg mutatom mit vegyél fel. – utánoztam Jen hangját ami egész jól sikerült mert annyira magas és nyájas hangon mondtam amire csak Jenny képes.

-          -Ne hívj így! – mondta miközben húztam a szobája felé ,megnézni a ruha tárát.

-          -Jobb a Brian? – kérdeztem mire kaptam egy tarkóst.

-          -Ezt a helyedben nem csinálnám. – mondtam mire még egyet kaptam. Neki löktem a falnak és belerúgtam a hasába, vigyorogva. – Én meg mondtam. – Berontottam a szobába és kutakodni kezdtem a ruhái között. Menő cuccai voltak. A kedvencem a fekete- fehér bőr dzsekije volt.  Előkaptam egy fekete pólót, egy világos koptatott farmerrel együtt.

-          -A cipőt mindjárt hozom. Remélem a többit megtudod oldani. – éppen keresett valamit a fiókjában mikor mondtam. Azt a valamit neki dobta az arcomnak.

-          -Barom! – levettem azt a valamit a fejemről és majdnem elájultam .  – Undorító vagy Jack! Pont alsógatyát dobsz?!

-          -Örülj hogy tiszta! – visszadobtam neki a gatyát.

-          -Ha azt akarod hogy el hányjam magam csak szólj mert, közel állok hozzá! – kirontottam a szobából és az előtérbe siettem.  Ott volt minden cipő. Vagyis a nagy része de, volt itt vagy száz pár. Elővettem egy fekete-fehér Nike-t. Felszaladtam, bedobtam az ajtón a cipőt, és a szobámba mentem. Előkerestem egy sötétkék inget és egy fekete farmert. Utáltam mindig a lányos cuccokat, ezért is nem vettem fel mini rucit. Pedig volt belőle egy halom, a barátnőim jó voltából.

-          -Na kész vagy Törpilla? – kérdezte a Jack mikor kiléptem az ajtómon.

-          -Te mióta hívsz Törpillának? – vontam fel a szemöldököm.

-          -Mióta kékben vagy. – mutatott végig rajtam

-          -És Törpillán mikor volt fekete?

-          -Amikor Hókuszpók megteremtette. – vigyorgott.

-          -Szóval gonosz vagyok?

-          -De még mennyire! – vigyorodott el még jobban ha ez még lehetséges.  Megfordult a fejemben hogy megtámadom, de akkor nagyobb örömöt szereztem volna neki. Leszaladtam a lépcsőn és keresgélni kezdtem a cipők között. A végén megakadt a szemem egy gyönyörű kék színű fűzős magas sarkún. Ha már bulizunk miért is ne? Igazából gőzöm sincs kié a cipő de annyi van hogy, észre sem veszik.

-          -Nem szólsz anyunak hogy elmentünk? – jött oda Jack.

-          -Majd írok sms-t.

-          -Okéé. Na ne várakoztassuk a népet! – felhúzott a karomnál fogva és elestem, ami köszönhető az  ügyetlenségemnek. Csak félig volt egyik lábam a cipőben és mivel eddig ültem, pont azon a lábamon volt a súly. Ha nem állítom meg az esést akkor nagyon fájt volna a fenekem. Dühösen néztem a bátyámra aki majd’ megszakadt a röhögéstől.

-          -Az esésekkel várhatnál a buli végéig. Nem gondolod? -  kérdezte én meg csúnyán néztem rá.  Mikor már teljesen rajtam volt a cipőm, megfogtam a slusszkulcsot és odadobtam Jacknek. Az út egész jó volt, főleg azért mert kínozhattam a bátyámat a szörnyű hangommal. Én csináltam a CD-t ami a kocsiban volt és minden számnak kívülről tudtam a szövegét. Élveztem hogy a bátyám nem tehet ellene semmit , hogy ne énekeljek üvöltve mert bevetettem a „sátáni erőmet”. Ha a rádióhoz akart nyúlni, visszairányítottam a kezét a kormányra.

Hatalmas nagy szerencsém van hogy ilyen jó kapcsolatunk van. Azért nincs sok olyan lány aki szeret elmenni a bátyjával bulizni menni. Annál meg még kevesebb aki jobban szeret bulizni a bátyjával mint, a barátnőivel.

Amint leállt a kocsi, én kiszálltam villám gyorsan. Kintről is hallatszódott az üvöltő zene. Ami igazából nagyon szar volt, mert valami tuc-tuc zenét raktak be. De a feeling az megvolt. Vigyorogva néztem a bátyámra amint elhúzza a száját mikor meghallja a számot.

-         - Na mi van? Nem tetszik a zene? – kérdeztem gúnyolódva.

-          -Jackieee! – sipította valaki iszonyatosan magas hangon. Mire megnéztem volna hogy mit is reagál az a bizonyos „Jackie”, egy szőke lány belé csimpaszkodva smárolta le. Na igen, Jen már csak ilyen. Mielőtt bárki bármit is mondhatna, le smárolja azt. Hangsúlyozom a „bárki”-t.

-          -Te még mindig itt vagy? – kérdezte tőlem Jennifer utálatosan miután végeztek a csók párbajjal.

-          -Bekaphatod. – mondtam teljes egyszerűséggel. A szőkeség felszisszent és berohant a bárba.

-          -Nichole…- sóhajtott a bátyám majd megvontam a vállam. Jack Jen után sietett. Tökre egyedül voltam az utcán. Alig lehetett látni valamit, még úgy is hogy a Hold megvilágította az utcákat, ezzel a beton csillogóvá téve. Beleborzongtam a hidegbe, meg talán a gondolatba hogy, az ilyen utcákon mi szokott történni a védtelen lányokkal. Mintha csak egy kértem volna ezzel a gondolattal egy dzsinntől, legalább tíz alak ment az utcán akik dobálták a piás üvegeket a kocsikra. Inkább megverek egy-két barmot mint hogy sem megsérüljön a kocsi. Elővettem a telefonomat mintha beszélgetnék valakivel és megvártam míg elmennek mellettem. Csak hogy ez nem úgy sikerült ahogy, én terveztem.  

-          -Helló cicababa! – üvöltötte az egyik legalább tíz méterről.  – Nincs kedved velem tölteni egy éjszakát?  - nagyon nehezen bírtam ki hogy ne, szóljak vissza. És végül nem is bírtam ki.

-          -Inkább keress veled egy rangú nőket! Tudod, olyan csöveseket akik bűzlenek a piától. – már nagyon közel voltak. Már annyira hogy, mindegyiknek láttam a szemében az őrületet. Vagy legalábbis a túl sok sör ivás hatásait. Ketten megragadták a karomat és húzni kezdtek. Igazából egy szempillantás alatt mindegyiket megölhettem volna, de akkor lehet látta volna valaki. Egy sikátorba vonszoltak és utána a földre löktek. Gúnyosan felkacagtam, azok meg csak néztek rám. Feltápászkodtam és vigyorogva mondtam el minden egyes szót.

-          -Ti emberek annyira hülyék, gyengék és naivak vagytok hogy, az már szánalmas. – Átvettem az irányítást az emberek testén aztán az ereiken. Annyira felhevítettem a vért bennük hogy az erek szétrobbantak. Néhánynak véletlenül a karját vagy a lábát robbantottam fel az adrenalinom miatt. A tízből hat ki is feküdt de a maradék életben maradt. És ezt a támadást ember nem éli túl. Az egyik nekem jött, felkent a falra és fogva tartott a nyakamnál fogva.

-           -Ők hülyék, gyengék és naivak voltak. – mutatott a holtakra. – De mi nem vagyunk azok, boszi. – egy gúnyos mosolyt meg is engedett magának csak hogy ki csavartam a kezét, és elrúgtam vagy három méterre odébb.

-          -Téves. Én nem vagyok boszorkány. – odamentem hozzá vámpírsebességgel és kárörvendően néztem ahogy egyre hátrébb kúszik tőlem.

-          -Akkor mi vagy? – kérdezte rettegve.

-          -A legrosszabb rémálmod. –  suttogtam neki lágyan. Felemeltem és letéptem a fejét. Visszafordultam a maradék háromhoz akik még ott voltak.

-          -Ti még nem mentetek el? – oldalra döntöttem a fejemet. Csak hogy váratlan dolog történt. Kettő nekem jött az egyik ütését ki is védtem de a másik telibe találta a bordámat amitől, kiszorult a levegő a tüdőmből. Neki löktek a betonfalnak amitől az az ici-pici levegő amit szívtam, az egy másodperc alatt, kiszorult.

-          -Mi vagy? – kérdezte az egyik. Az volt az aki az elején cicababának szólított.

-          -Arra várhatsz hogy elmondjam! – sziszegtem amilyen hangosan csak telt tőlem.

-          -Mondd! – üvöltötte.

-          -Nem fogja elmondani. – mondta a harmadik. Éppen használni akartam az ér robbantós trükköt amikor iszonyatosan elkezdett fájni a fejem. Mintha, minden egyes idegszálam elpattanna.

-          -Meglepődtél, mi? Nem te vagy az egyedüli boszorkány féleség itt. De mindegy, húzd le a gatyáját Rich.- Erre az aki eddig nem szólt nyúlt a gatyám gombjához. Bele rúgtam a hasába hátra tántorítva. – Ne szarozz már! – az aki fogva tartott, szintén oda nyúlt, de őt meg lefejeltem teljes erőmből. Az ütközéstől egy pillanatra elszédültem, majd éreztem a melegen lecsurgó vért a halántékomon.

-          -Ha egy hölgy nem akarja, akkor azt illik észben tartani! – hallottam meg egy ismeretlen hangot. A hang tulajdonosa már ott állt a fogva tartóim mögött. Úgy ahogy kitudtam venni azt hogy, hogyan néz ki. Szőke felfelé fésült haj, mosolygós szemek amik most vészjóslóan csillogtak a Hold fényében. Többet nem tudtam ki venni belőle.

-          -Húzz innét öcskös. – mondta Rich.

-          -A te helyedben nem mondanám ezt. – amint végzett a mondattal, végzett az emberünkkel. Rich holtan rogyott le a földre. – Ki a következő? – az aki eddig a nyakamnál tartott, elengedett és neki ment a „megmentőm” -nek. Én lerogytam a földre oxigén után kapkodva. Nem láttam mi történik mert teljesen elhomályosult a látásom, de abból következtetve hogy valaki mondta „ És te? „ végeztek a perverz barommal. Éles kiáltást hallottam mire egyből kitisztult a látásom. A varázsló éppen ugyan azt a varázslatot használta mint nálam, minden egyes eret szétrobbantott a fiú fejében. Felkeltem, és kihasználva a varázsló meglepettségét, kitörtem a nyakát. Felsegítettem Őt a földről.

-          -Köszönöm. – a keze olyan selymes volt mint a baba popsi, a hangja meg fiatalos és játékos.

-          -Én köszönöm. Megtudhatom a megmentőm nevét? – kérdeztem vidáman.

-          -Inkább menjünk be a bárba. Meghívlak egy italra. – vetette fel az ötletet mit sem vetve az előző kérdésemre.

-         - Öhm… Kösz. – Bementünk a clubba majd le ültünk a bár pultnál.

-          -Mit kérsz? – kérdezte

-          -Egy kólát.

-          -Ugyan már, buli van! – furcsán néztem rá.

-          -Még nem vagyok tizennyolc.

-          -ÉS? – kérdezte mintha teljesen természetes lenne. Mondjuk az, de nekem nem.

-          -Jó akkor egy sört.

-          -Nőies. – jegyezte meg. Abban a pillanatban oda jött egy báros. – Két sört kérek.

-          -Igazolvány? – kérdezte a csapos.

-          -Nem kérsz igazolványt. – igézte meg a csapost.

-          -Nem kérek igazolványt. – ismételte a pultos.

-          -Szóval…. Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre. – kérdeztem őt.

-          -Milyen kérdésre?

-          -Azt hogy, hogy hívnak. -  elmosolyodott.

-          -Ismersz engem. – nem kicsit megdöbbentem. Ha ismerném akkor nem kérdezném!

-          -Nem hiszem. – teljesen meg fordult a székével hogy szembe legyen velem. Most láttam csak igazán hogy néz ki. Világos barna, kissé felfelé fésült haj, mosolygós barna szemek, amik most tényleg mosolyogtak.

-          -Segítek egy kicsit. Tíz évesen hozzánk költöztetek és akkor lettél a legjobb barátom. – belém hasított a felismerés.

-          -Úristen, Kol! – ugrottam a nyakába. Ő nevetve viszonozta az ölelést.

-          -Sokat változtál Sierra. Nagyon sokat. – miután kibontakoztam az ölelésből, egyből kérdéseket tettem fel.

-          -Hogy, hogy jöttél? És ha már jöttél, miért nem látogattál meg minket?

-          -Hát… Járom a városokat, az államokat összevissza. És körülbelül három órája érkeztem meg.

-          -És a club az első, mi? – közben a csapos meghozta a söröket.

-          -Meghívsz minket a késésért. – igézte meg Kol a bárost. A pultos meg szó nélkül tovább állt.

-          -Te semmit sem változtál, Kol. – az említett elvigyorordott.

-          -Ugye hogy még mindig helyes vagyok? – röhögve néztem végig rajta. Belekortyoltam a sörbe.

-          -Még mindig ugyanaz a helyes, őrült, pszichopata vagy akit megismertem. – mondtam és még egyet húztam a sörből. Miközben Kol nagyon vigyorgott.  – És miujság a többiekkel?

-          -Milyen többiekkel? – nagyon hülyén néztem rá.

-          -Rebekah, Elijah, Klaus és Finn? – megdermedt.

-          -Az hosszú történet. – mondta az egyik bárost bámulva.

-          -Van időm. – mondtam biztatóan.

-          -Kilencven éve Klaus leszúrt a tőrrel, bár ezt te is tudod. Finnt több mint kilencszáz éve, Rebekaht nem tudom mikor, de régen. Az egyetlen akit  nem zárt koporsóba az Elijah volt. Amikor hozzánk költöztetek felélesztett minket de, amint elmentetek, vissza szúrta belénk a tőrt. Körülbelül két évvel ezelőtt leszúrta Elijaht. Egy Damon Salvatore nevű vámpír felszabadította Elijaht akivel bosszút álltak. Ők ketten kihúzták belőlünk a tőrt, és már Rebekah majdnem beleszúrta a tőrt Klausba amikor anya megállította…. -   mesélte darabosan miközben kikerekedett szemekkel bámultam rá.

-         - De Esther már ezer éve halott!

-          -Klausnak volt öt koporsója. Egyikből kijött Elijah de, még maradt négy amikor csak három testvére volt. Két Benett boszi kiszabadította anyát, akinek muszáj volt megölnie minket mert, mi démonok vagyunk és ő szabadította a földre ezt a gonoszt azzal hogy vámpírrá változtatott minket. Anyu összekötötte az öt testvér hogyha, az egyik meghal, a többi négy is halott legyen. És Finn segített neki. A két Salvatore testvérnek megkellet állítani a Benetteket a segédkezésben mert ha nem, Rebekah megöli a szeretett hasonmást és a Salvatoréknak sikerült megállítani. Átváltoztatták az idősebbik boszorkányt. Végül Finn és anya eltűntek, aztán mindannyian szétszéledtünk.

-          -Sajnálom. De még mindig pocsékul mesélsz. – mondtam neki. Én tuti bele halnék abba ha az anyám meg akarna ölni.

-          -Én sajnálom. Megint együtt van a család és Klaus akar tőletek valamit. – mondta megbánással. Leugrottam a székről. És elkezdtem futni a kijárat felé. El sem tudtam hinni hogy, bevettem az egészet. Két Mikaelson egy városban és külön vannak, én nagyon hülye vagyok.

Valami hatalmasba ütköztem vagyis inkább valakibe mert akinek neki vágódtam valami folyadékot fecskendezett be a nyakamba és utána, elsötétült a világ….

Jennifer

Sierra ruhája