1.Fejezet

Sziasztok!

Nagyon remélem hogy elnyeri a tetszéseteket az 1. fejezet! Jó olvasást!

1.Fejezet: A két Mikaelson

-        -  Ugyan már Eisa! Nálunk biztonságban lennétek! Ne legyél már ennyire makacs! – Elijah már órák óta próbálta meggyőzni anyát. Anyu szúrós szemekkel nézett vissza az Ősire.

-         - Ha nem az nem! Maradj csöndben vagy szét rúgom azt a szép segged! - Elijaht nem hatotta meg egyetlen egy szó sem, viszont én majdnem elröhögtem magam.

-          -Most komolyan fenyegetőzöl Elisa?! Egy mozdulattal letéphetném a fejedet! – anya felhorkantott.

-          -Csak rajta, ölj meg. De akkor az egyik gyerekem lesz a ház tulajdonosa ők meg nem hívtak be! De még én is bármikor vissza tudom vonni azt hogy behívtalak! Szóval ne fenyegetőzz itt nekem! Amúgy is, fölényben vagyunk! – Elijah elmosolyodott.

-         - A csendes gyilkosra, meg a bárány barát farkas- vámpírról beszélsz? Ugyan már! És csak szólok, te meg Katherina meg a közelembe se jöhetnétek! – a vámpír diadalittasan elvigyorodott.

-          -Akkor majd valakinek el kell magyaráznia Klausnak, hogy, az öccse miért nem tudta megszerezni amit kért. – anya  elindult a konyha felé és megállt a kések mellett. – Meg majd azt is el kell magyaráznia valakinek hogy, miért is halott a nagy Elijah, az Ősi vámpírok egyike. Szóval, tíz másodperced van hogy, eltűnj innét. – anya arca komollyá vált.

-         - Nem veszem be. – Elijah meg várta az egy percet is.

-          -Én Elisa Dawson, e ház tulajdonosa megtiltom hogy, valaha is ebben a házban legyél! Visszavonom azt hogy valaha is beengedtelek ide. – amint kimondta ezeket a szavakat, Elijah elkezdett fuldokolni. Kirohant a házból, és amikor már az utcán volt, nem volt semmi baja.

-          -Ezt meg bánod Elisa! – mondta még mindig kapkodva a levegőt.

-          -Állok elébe! – sziszegte vissza anya aztán becsapta az ajtót. Hátra fordult ahol mi álltunk készenlétben. Nem mintha anya nem tudná megvédeni magát csak… Azért mégis egy Ősi vámpírral fenyegetőzött.

-          -Én mióta vagyok csendes gyilkos? – kérdeztem meghökkenve. Furcsa módon ez zavart a legjobban. Anya megölelt majd a két kezébe fogta az arcomat.

-          -Mindig is az voltál. És mielőtt megkérdeznéd Jack, - most oda fordult a bátyámhoz. Akin láttam hogy nagyon akart mondani valamit. – te régen voltál bárány barát. – ahogy ezt kimondta felröhögtem. Úgy néztek rám mint, egy hülyére.

-          -Bocs, csak olyan viccesen hangzik! Bárány barát! – levetettem magam a kanapéra majd bekapcsoltam a tévét. Kat egyből jó éjszakát kívánt anyuval egyetemben. Jack leült a bár pultra és elkezdett valamit enni. Odamentem hozzá és megcsóváltam a fejem.

-          -Huszonkét éves vagy, és szombat este müzlit eszegetsz? – Jack rám nézett  és ahogy szokta, vissza szólt.

-          -Tizenhét éves vagy, de még mindig nem tanultad meg hogy, ne szólogass be mert, rosszul jársz? – felhúztam a szemöldököm.

-          -Tényleg?

-          -Ó, tényleg.

-          -Akkor jó. – a tejet a müzlijéből, az arcához irányítottam ami telibe is találta az egész képét, pedig csak a homlokát akartam össze trutyizni. Direkt szoktam venni mű tejet mert, annak nagy része víz. Végülis mindenki szereti. Már kiértem a konyhából amikor a bátyám előttem termett.

-          -Lassú vagy.

-          -Te meg gyenge. – egy nagyot löktem rajta ami miatt át gurult a kanapén.  Természet feletti hatéveseknek nézhetünk ki amikor cukkoljuk egymást. – Ki kéne mozdulni nem? Jen már biztosan hiányolhat téged az ágyából! – Jen egy igazi cicababa és gyűlölöm de a bátyám csaja, ráadásul Jack iszonyatosan helyes. Szóval nem csodálkozok hogy szép csajai vannak.

-         - Rendben – mondta nevetve.

-          -Örülök Jackie, meg mutatom mit vegyél fel. – utánoztam Jen hangját ami egész jól sikerült mert annyira magas és nyájas hangon mondtam amire csak Jenny képes.

-          -Ne hívj így! – mondta miközben húztam a szobája felé ,megnézni a ruha tárát.

-          -Jobb a Brian? – kérdeztem mire kaptam egy tarkóst.

-          -Ezt a helyedben nem csinálnám. – mondtam mire még egyet kaptam. Neki löktem a falnak és belerúgtam a hasába, vigyorogva. – Én meg mondtam. – Berontottam a szobába és kutakodni kezdtem a ruhái között. Menő cuccai voltak. A kedvencem a fekete- fehér bőr dzsekije volt.  Előkaptam egy fekete pólót, egy világos koptatott farmerrel együtt.

-          -A cipőt mindjárt hozom. Remélem a többit megtudod oldani. – éppen keresett valamit a fiókjában mikor mondtam. Azt a valamit neki dobta az arcomnak.

-          -Barom! – levettem azt a valamit a fejemről és majdnem elájultam .  – Undorító vagy Jack! Pont alsógatyát dobsz?!

-          -Örülj hogy tiszta! – visszadobtam neki a gatyát.

-          -Ha azt akarod hogy el hányjam magam csak szólj mert, közel állok hozzá! – kirontottam a szobából és az előtérbe siettem.  Ott volt minden cipő. Vagyis a nagy része de, volt itt vagy száz pár. Elővettem egy fekete-fehér Nike-t. Felszaladtam, bedobtam az ajtón a cipőt, és a szobámba mentem. Előkerestem egy sötétkék inget és egy fekete farmert. Utáltam mindig a lányos cuccokat, ezért is nem vettem fel mini rucit. Pedig volt belőle egy halom, a barátnőim jó voltából.

-          -Na kész vagy Törpilla? – kérdezte a Jack mikor kiléptem az ajtómon.

-          -Te mióta hívsz Törpillának? – vontam fel a szemöldököm.

-          -Mióta kékben vagy. – mutatott végig rajtam

-          -És Törpillán mikor volt fekete?

-          -Amikor Hókuszpók megteremtette. – vigyorgott.

-          -Szóval gonosz vagyok?

-          -De még mennyire! – vigyorodott el még jobban ha ez még lehetséges.  Megfordult a fejemben hogy megtámadom, de akkor nagyobb örömöt szereztem volna neki. Leszaladtam a lépcsőn és keresgélni kezdtem a cipők között. A végén megakadt a szemem egy gyönyörű kék színű fűzős magas sarkún. Ha már bulizunk miért is ne? Igazából gőzöm sincs kié a cipő de annyi van hogy, észre sem veszik.

-          -Nem szólsz anyunak hogy elmentünk? – jött oda Jack.

-          -Majd írok sms-t.

-          -Okéé. Na ne várakoztassuk a népet! – felhúzott a karomnál fogva és elestem, ami köszönhető az  ügyetlenségemnek. Csak félig volt egyik lábam a cipőben és mivel eddig ültem, pont azon a lábamon volt a súly. Ha nem állítom meg az esést akkor nagyon fájt volna a fenekem. Dühösen néztem a bátyámra aki majd’ megszakadt a röhögéstől.

-          -Az esésekkel várhatnál a buli végéig. Nem gondolod? -  kérdezte én meg csúnyán néztem rá.  Mikor már teljesen rajtam volt a cipőm, megfogtam a slusszkulcsot és odadobtam Jacknek. Az út egész jó volt, főleg azért mert kínozhattam a bátyámat a szörnyű hangommal. Én csináltam a CD-t ami a kocsiban volt és minden számnak kívülről tudtam a szövegét. Élveztem hogy a bátyám nem tehet ellene semmit , hogy ne énekeljek üvöltve mert bevetettem a „sátáni erőmet”. Ha a rádióhoz akart nyúlni, visszairányítottam a kezét a kormányra.

Hatalmas nagy szerencsém van hogy ilyen jó kapcsolatunk van. Azért nincs sok olyan lány aki szeret elmenni a bátyjával bulizni menni. Annál meg még kevesebb aki jobban szeret bulizni a bátyjával mint, a barátnőivel.

Amint leállt a kocsi, én kiszálltam villám gyorsan. Kintről is hallatszódott az üvöltő zene. Ami igazából nagyon szar volt, mert valami tuc-tuc zenét raktak be. De a feeling az megvolt. Vigyorogva néztem a bátyámra amint elhúzza a száját mikor meghallja a számot.

-         - Na mi van? Nem tetszik a zene? – kérdeztem gúnyolódva.

-          -Jackieee! – sipította valaki iszonyatosan magas hangon. Mire megnéztem volna hogy mit is reagál az a bizonyos „Jackie”, egy szőke lány belé csimpaszkodva smárolta le. Na igen, Jen már csak ilyen. Mielőtt bárki bármit is mondhatna, le smárolja azt. Hangsúlyozom a „bárki”-t.

-          -Te még mindig itt vagy? – kérdezte tőlem Jennifer utálatosan miután végeztek a csók párbajjal.

-          -Bekaphatod. – mondtam teljes egyszerűséggel. A szőkeség felszisszent és berohant a bárba.

-          -Nichole…- sóhajtott a bátyám majd megvontam a vállam. Jack Jen után sietett. Tökre egyedül voltam az utcán. Alig lehetett látni valamit, még úgy is hogy a Hold megvilágította az utcákat, ezzel a beton csillogóvá téve. Beleborzongtam a hidegbe, meg talán a gondolatba hogy, az ilyen utcákon mi szokott történni a védtelen lányokkal. Mintha csak egy kértem volna ezzel a gondolattal egy dzsinntől, legalább tíz alak ment az utcán akik dobálták a piás üvegeket a kocsikra. Inkább megverek egy-két barmot mint hogy sem megsérüljön a kocsi. Elővettem a telefonomat mintha beszélgetnék valakivel és megvártam míg elmennek mellettem. Csak hogy ez nem úgy sikerült ahogy, én terveztem.  

-          -Helló cicababa! – üvöltötte az egyik legalább tíz méterről.  – Nincs kedved velem tölteni egy éjszakát?  - nagyon nehezen bírtam ki hogy ne, szóljak vissza. És végül nem is bírtam ki.

-          -Inkább keress veled egy rangú nőket! Tudod, olyan csöveseket akik bűzlenek a piától. – már nagyon közel voltak. Már annyira hogy, mindegyiknek láttam a szemében az őrületet. Vagy legalábbis a túl sok sör ivás hatásait. Ketten megragadták a karomat és húzni kezdtek. Igazából egy szempillantás alatt mindegyiket megölhettem volna, de akkor lehet látta volna valaki. Egy sikátorba vonszoltak és utána a földre löktek. Gúnyosan felkacagtam, azok meg csak néztek rám. Feltápászkodtam és vigyorogva mondtam el minden egyes szót.

-          -Ti emberek annyira hülyék, gyengék és naivak vagytok hogy, az már szánalmas. – Átvettem az irányítást az emberek testén aztán az ereiken. Annyira felhevítettem a vért bennük hogy az erek szétrobbantak. Néhánynak véletlenül a karját vagy a lábát robbantottam fel az adrenalinom miatt. A tízből hat ki is feküdt de a maradék életben maradt. És ezt a támadást ember nem éli túl. Az egyik nekem jött, felkent a falra és fogva tartott a nyakamnál fogva.

-           -Ők hülyék, gyengék és naivak voltak. – mutatott a holtakra. – De mi nem vagyunk azok, boszi. – egy gúnyos mosolyt meg is engedett magának csak hogy ki csavartam a kezét, és elrúgtam vagy három méterre odébb.

-          -Téves. Én nem vagyok boszorkány. – odamentem hozzá vámpírsebességgel és kárörvendően néztem ahogy egyre hátrébb kúszik tőlem.

-          -Akkor mi vagy? – kérdezte rettegve.

-          -A legrosszabb rémálmod. –  suttogtam neki lágyan. Felemeltem és letéptem a fejét. Visszafordultam a maradék háromhoz akik még ott voltak.

-          -Ti még nem mentetek el? – oldalra döntöttem a fejemet. Csak hogy váratlan dolog történt. Kettő nekem jött az egyik ütését ki is védtem de a másik telibe találta a bordámat amitől, kiszorult a levegő a tüdőmből. Neki löktek a betonfalnak amitől az az ici-pici levegő amit szívtam, az egy másodperc alatt, kiszorult.

-          -Mi vagy? – kérdezte az egyik. Az volt az aki az elején cicababának szólított.

-          -Arra várhatsz hogy elmondjam! – sziszegtem amilyen hangosan csak telt tőlem.

-          -Mondd! – üvöltötte.

-          -Nem fogja elmondani. – mondta a harmadik. Éppen használni akartam az ér robbantós trükköt amikor iszonyatosan elkezdett fájni a fejem. Mintha, minden egyes idegszálam elpattanna.

-          -Meglepődtél, mi? Nem te vagy az egyedüli boszorkány féleség itt. De mindegy, húzd le a gatyáját Rich.- Erre az aki eddig nem szólt nyúlt a gatyám gombjához. Bele rúgtam a hasába hátra tántorítva. – Ne szarozz már! – az aki fogva tartott, szintén oda nyúlt, de őt meg lefejeltem teljes erőmből. Az ütközéstől egy pillanatra elszédültem, majd éreztem a melegen lecsurgó vért a halántékomon.

-          -Ha egy hölgy nem akarja, akkor azt illik észben tartani! – hallottam meg egy ismeretlen hangot. A hang tulajdonosa már ott állt a fogva tartóim mögött. Úgy ahogy kitudtam venni azt hogy, hogyan néz ki. Szőke felfelé fésült haj, mosolygós szemek amik most vészjóslóan csillogtak a Hold fényében. Többet nem tudtam ki venni belőle.

-          -Húzz innét öcskös. – mondta Rich.

-          -A te helyedben nem mondanám ezt. – amint végzett a mondattal, végzett az emberünkkel. Rich holtan rogyott le a földre. – Ki a következő? – az aki eddig a nyakamnál tartott, elengedett és neki ment a „megmentőm” -nek. Én lerogytam a földre oxigén után kapkodva. Nem láttam mi történik mert teljesen elhomályosult a látásom, de abból következtetve hogy valaki mondta „ És te? „ végeztek a perverz barommal. Éles kiáltást hallottam mire egyből kitisztult a látásom. A varázsló éppen ugyan azt a varázslatot használta mint nálam, minden egyes eret szétrobbantott a fiú fejében. Felkeltem, és kihasználva a varázsló meglepettségét, kitörtem a nyakát. Felsegítettem Őt a földről.

-          -Köszönöm. – a keze olyan selymes volt mint a baba popsi, a hangja meg fiatalos és játékos.

-          -Én köszönöm. Megtudhatom a megmentőm nevét? – kérdeztem vidáman.

-          -Inkább menjünk be a bárba. Meghívlak egy italra. – vetette fel az ötletet mit sem vetve az előző kérdésemre.

-         - Öhm… Kösz. – Bementünk a clubba majd le ültünk a bár pultnál.

-          -Mit kérsz? – kérdezte

-          -Egy kólát.

-          -Ugyan már, buli van! – furcsán néztem rá.

-          -Még nem vagyok tizennyolc.

-          -ÉS? – kérdezte mintha teljesen természetes lenne. Mondjuk az, de nekem nem.

-          -Jó akkor egy sört.

-          -Nőies. – jegyezte meg. Abban a pillanatban oda jött egy báros. – Két sört kérek.

-          -Igazolvány? – kérdezte a csapos.

-          -Nem kérsz igazolványt. – igézte meg a csapost.

-          -Nem kérek igazolványt. – ismételte a pultos.

-          -Szóval…. Még mindig nem válaszoltál a kérdésemre. – kérdeztem őt.

-          -Milyen kérdésre?

-          -Azt hogy, hogy hívnak. -  elmosolyodott.

-          -Ismersz engem. – nem kicsit megdöbbentem. Ha ismerném akkor nem kérdezném!

-          -Nem hiszem. – teljesen meg fordult a székével hogy szembe legyen velem. Most láttam csak igazán hogy néz ki. Világos barna, kissé felfelé fésült haj, mosolygós barna szemek, amik most tényleg mosolyogtak.

-          -Segítek egy kicsit. Tíz évesen hozzánk költöztetek és akkor lettél a legjobb barátom. – belém hasított a felismerés.

-          -Úristen, Kol! – ugrottam a nyakába. Ő nevetve viszonozta az ölelést.

-          -Sokat változtál Sierra. Nagyon sokat. – miután kibontakoztam az ölelésből, egyből kérdéseket tettem fel.

-          -Hogy, hogy jöttél? És ha már jöttél, miért nem látogattál meg minket?

-          -Hát… Járom a városokat, az államokat összevissza. És körülbelül három órája érkeztem meg.

-          -És a club az első, mi? – közben a csapos meghozta a söröket.

-          -Meghívsz minket a késésért. – igézte meg Kol a bárost. A pultos meg szó nélkül tovább állt.

-          -Te semmit sem változtál, Kol. – az említett elvigyorordott.

-          -Ugye hogy még mindig helyes vagyok? – röhögve néztem végig rajta. Belekortyoltam a sörbe.

-          -Még mindig ugyanaz a helyes, őrült, pszichopata vagy akit megismertem. – mondtam és még egyet húztam a sörből. Miközben Kol nagyon vigyorgott.  – És miujság a többiekkel?

-          -Milyen többiekkel? – nagyon hülyén néztem rá.

-          -Rebekah, Elijah, Klaus és Finn? – megdermedt.

-          -Az hosszú történet. – mondta az egyik bárost bámulva.

-          -Van időm. – mondtam biztatóan.

-          -Kilencven éve Klaus leszúrt a tőrrel, bár ezt te is tudod. Finnt több mint kilencszáz éve, Rebekaht nem tudom mikor, de régen. Az egyetlen akit  nem zárt koporsóba az Elijah volt. Amikor hozzánk költöztetek felélesztett minket de, amint elmentetek, vissza szúrta belénk a tőrt. Körülbelül két évvel ezelőtt leszúrta Elijaht. Egy Damon Salvatore nevű vámpír felszabadította Elijaht akivel bosszút álltak. Ők ketten kihúzták belőlünk a tőrt, és már Rebekah majdnem beleszúrta a tőrt Klausba amikor anya megállította…. -   mesélte darabosan miközben kikerekedett szemekkel bámultam rá.

-         - De Esther már ezer éve halott!

-          -Klausnak volt öt koporsója. Egyikből kijött Elijah de, még maradt négy amikor csak három testvére volt. Két Benett boszi kiszabadította anyát, akinek muszáj volt megölnie minket mert, mi démonok vagyunk és ő szabadította a földre ezt a gonoszt azzal hogy vámpírrá változtatott minket. Anyu összekötötte az öt testvér hogyha, az egyik meghal, a többi négy is halott legyen. És Finn segített neki. A két Salvatore testvérnek megkellet állítani a Benetteket a segédkezésben mert ha nem, Rebekah megöli a szeretett hasonmást és a Salvatoréknak sikerült megállítani. Átváltoztatták az idősebbik boszorkányt. Végül Finn és anya eltűntek, aztán mindannyian szétszéledtünk.

-          -Sajnálom. De még mindig pocsékul mesélsz. – mondtam neki. Én tuti bele halnék abba ha az anyám meg akarna ölni.

-          -Én sajnálom. Megint együtt van a család és Klaus akar tőletek valamit. – mondta megbánással. Leugrottam a székről. És elkezdtem futni a kijárat felé. El sem tudtam hinni hogy, bevettem az egészet. Két Mikaelson egy városban és külön vannak, én nagyon hülye vagyok.

Valami hatalmasba ütköztem vagyis inkább valakibe mert akinek neki vágódtam valami folyadékot fecskendezett be a nyakamba és utána, elsötétült a világ….

Jennifer

Sierra ruhája