Sajnálom hogy késtem, de csak tegnap este lettem kész a fejezettel, és már nagyon késő volt! Hamarosan elérjük az 1000 látogatót, amiért nagyon hálás vagyok nektek, viszont örülnék ha kommentelnétek, mert így olyan mintha, én lennék az egyedüli aki olvassa a történetet! Nem fecsegek tovább, jó olvasást!
9.fejezet: Fájdalom
/Jeremy/
Miután
Sierra kivonszolta a lányt a Grillből, Caroline aggódóan rám nézett.
Bólintottam, és elindultunk arra, amerre a lányok elmentek. Azt tudtam hogy,
Sierra természet feletti lény, de a barátnőjéről nem tudtam. Útközben
összetalálkoztunk Damonnel, Elenával, Stefannal és egy férfival aki velük
tartott. Nem tudtam ki az, de nagyon ismerős.
- - Merre
mentek Sierráék, Caroline? – kérdezte a férfi aggodalmasan.
- -Nem
tudom… Azt hiszem jobbra…- hebegte zavarodottan a kérdezett, mikor kiértünk az
étteremből. A férfi elindult abba az irányba, és mi követtük őt. Mindenki
hangokra lett figyelmes, a közelből. Hallatszódott hogy üvöltöznek, de nem
lehetett érteni. Gyorsabban haladtunk, és egy mellékutcán mentünk át. Egyre
jobban hallatszódtak a szitkozódások. A Grill mögé értünk, ahol megpillantottuk
a hátra repülő Sierrát és a diadalittasan elvigyorodó Gaby-t. Az idősebb lány
alatt megremegett a föld és majdnem elesett, de meglátott minket. Szemei jeges kéken
rikítottak, és haragot sugároztak. Visszafordulta az ellenfele felé, aki körül
lángok sokasága állt. Az ismeretlen férfi oda akart menni, de nem tudott.
Mintha egy mágneses mező vette volna körül a két csatázó lányt. Gabriella az összes tüzet ami körülvette őt,
Sierra felé irányította és vártuk a történet végét. A lángok körülvették őt, és
egy haragos mordulást hallottunk. Mindenki feszülten figyelt miközben Gabriella
gonoszul nevetett. A tűz, ami eddig skarlát és narancssárga volt, hirtelen
átalakult jeges kékbe.
Gabriella arcáról lefagyott a mosoly, és segélykérő
kiáltása nyögésbe torkollt, mikor a világos kék tűz körülvette őt és megfagyasztotta.
Sierra feltápászkodott a földről, és egy dobozban támaszkodott meg. Odaakartam menni,
de még mindig nem tudtam. Gaby kezdett kiolvadni, ami betudható volt annak,
hogy Sierra alig állt meg a lábán.
A
túloldalon megpillantottam Kolt. Nem értettem hogyan kerülhetett ide, hiszen nem
is hívtam. Az viszont jobban elvonta a figyelmemet, hogy gyilkosan és dühösen
méregette az olvadozó Gabriellát. A befagyott lány ide-oda mozgatta a szemeit.
Megmozgatta az ujjait, és kitört a jégből. Zihálva vette a levegőt, megvetően
nézte Sierrát, aki még mindig a dobozba támaszkodott. Most már Caroline akart
oda menni, de még mindig nem lehetett. Ránéztem az ismeretlen férfire és az arca aggódást
és gyötrődést sugárzott. Damon unottan figyelte az eseményeket, Elena és Stefan
enyhén aggódtak, Caroline és én állandóan próbáltunk bejutni. A férfi, tehetetlenségében leült a földre, és
kezeibe temette az arcát.
- -Chris…
- simogatta meg a hátát Caroline. – Ne aggódj Sierra miatt, elintézi azt a kis
csitrit!- mondta biztatóan a szőke vámpírlány. A férfi felnézett Caroline
szemeibe.
- -Sierra
a húgommal csatázik. – mindenki rá nézett döbbenetében. Caroline szája O betűt
formált. Egy sikolyt hallottunk meg, ami nem mástól mint, Gabriellától származott.
Mindenki hitetlenkedve nézte a magasban rángatózó Gabriellát, aki próbált
lefojtani egy láthatatlan kezet a nyakáról, vagyis nekem nem volt láthatatlan.
Kol fojtogatta a lányt. Chris mindent tudóan rám nézett.
- -Te
is látod őt? – formázta a szavakat a szája, de nem adott ki egy hangot sem.
Bólintottam egyet. Visszafordultam a fuldokló lány felé, akinek egy pillanat
múlva kitörték a nyakát. Sierra már nem támaszkodott hanem, ült a földön. Kol
odament hozzá, és felsegítette.
/Elena/
A földön
fekvő, ideiglenes halott lány mellett, ott állt egy ember. Nem hittem a
szememnek, mert pár másodperccel előbb nem volt ott senki. Egyre jobban
látszódott az ismeretlen sziluettje. A férfi, amit ki lehetett venni a
járásából, felsegítette a földön ülő Sierrát és megölelte a lányt. A
lámpa fénye megvilágította az arcát. Nagyon ismerős mogyoró barna szemeket
láttam. Azt hittem, hogy Elijah, de jobban megnéztem és nem voltak, hogy is
mondjam, annyira elegáns és felnőttes vonásai.
- -Kol….
– suttogtam remegve.
/Sierra/
Fel sem
fogtam, hogy mi történik. Kol felhúzott magához és megölelt. Hitetlenkedve
elhúzódtam, de amint megláttam azokat a kedves barna szemeket, minden kételyem
elpárolgott, és szorosan megöleltem. Kételkedtem abban, hogy valaha is elengedem
őt. Éreztem, hogy egy könnycsepp legördül az arcomon. Már percek óta álltunk
ott, mikor fájdalom nyilallt mind a két csuklómba, és a tarkómba. A fájdalom
egy kicsit lentebb haladt a hátam teteéig, és összeroskadtam a fájdalomtól. Ha
Kol nem kapott volna el, eldőltem volna. A fájdalom fokozódott és nem tudtam
ellene semmit se csinálni. Hallottam, hogy sietős léptekkel közelednek emberek,
de csak ezt érzékeltem. Bele kapaszkodtam a legjobb barátom pólójába, és
összepréseltem a számat, hogy ne jöjjön ki rajta semmilyen hang, mert
legszívesebben ordítottam volna. Az ájulás szélén álltam, és a lélek erőt
csakis azok a magával ragadó mogyoróbarna szemek tartották bennem a
lelket. A fájdalom, lassan, sajnos nagyon lassan kezdett elpárologni. Mikor már
csak enyhén szúrt felnyögtem. Sokszor kínoztak már, de ehhez fogható fájdalmat
sosem éreztem. Kol, Chris, Caroline és Jeremy megkönnyebbülten felsóhajtottak.
- -Mégis
mi a franc volt ez?! – kérdezte Car teljesen kiakadva.
- -Nem
tudom. – nyögtem halkan. Hangom mély és recés volt. A fájdalom megint visszajött,
bár most nem annyira intenzíven. Megint felnyögtem, és megpróbáltam feltűrni a
kabátom ujját. Caroline ezt meglátva, egyből a segítségemre sietett, Chrissel
együtt. Én nem néztem oda, őket figyeltem.
- -Neked
mióta van tetoválásod? – kérdezte tőlem Kol, és gyorsan rápillantottam a
csuklóimra. Mind a kettőn volt egy jel. A jobbon egy ötszögű csillag volt, ami
egy körben volt. A balon, egy kereszt volt, a tetején egy hurokkal, és alatta
egy csillag volt, amiben kígyók tekeregtek. Gyönyörű volt, és bonyolult, mert
minden összevissza tekergett benne. A tarkómnál ismét éreztem a fájdalmat. Lehámoztam
magamról a kabátomat, és Chrisnek küldtem egy „gyere ide most!” pillantást. Ő
egyből megértette és óvatosan eltolta a hajamat a nyakamból. Egy kicsit lentebb
húzta a pólómat.
- - Tud
valaki kínaiul? – kérdezte szemöldök össze ráncolva.
- -Nekem
úgy ahogy megy. – motyogta Kol és mindenki döbbenten rá nézett. – Mi van?! Ezer
éves vagyok, nem volt jobb dolgom! – mondta védekezően, de egyből a hátam mögé
ment. – Víz, tűz, föld, levegő. – kérdően hátra fordultam. – Ezek vannak ide
írva. – összeráncoltam a homlokom.
- -Minek
van mind ez rajtam? – kérdeztem Christől. – Egyáltalán mi ez? – mutattam fel a
bal csuklómat.
- -Nem
tudom miért. – utalt az első kérdésemre. – Az a szimbólum a halhatatlanságot
jelenti. – eltátottam a számat döbbenetemben. Azért elég fura lett volna, ha
ültemben hátast dobok. – Most megyek, két nap múlva itt vagyok.
- -Hova
mész? – kérdeztem aggódva.
- -Kiderítem
mi ez az egész. – mondta, és nem volt erőm ellenkezni.
- -Gabriellával
mi lesz?
- -Itt
marad. Úgy gondolom, hogy most már többszörösen erősebb vagy nála. – kacsintott
és elsuhant.
- -Kösz
ez igazán megnyugtató. – morogtam és feltápászkodtam. Ránéztem Kolra és
egyetlen egy kérdés jutott az eszembe. – Szellem vagy?
- -Igen.
– válaszolta, a szemembe nézve.
- -Akkor
mégis, hogy a francba kerülsz ide? – kérdeztem hitetlenkedve. Megnyomtam a
mellkasát. – Még meg is tudlak érinteni!
- -Nem
tudom. – válaszolta egyszerűen és eltűnt.
- -Ezt
meg hogy a francba csinálja?! – kérdezte egy férfi,szitkozódva, gúnyos
hangnemben. Hátrafordultam és megláttam Elenát, a Salvatore testvéreket és
Jeremyt. Caroline ott állt mellettem.
- -Nem
tudom. – motyogtam és felvettem a földről a kabátom. Búcsúzásul intettem nekik,
és a kocsim felé vettem az irányt. Halottam sietős tipegést mögülem.
Hátrafordultam és a szőke vámpírlány, ártatlan zöld szemeivel kerültem szembe. –
Igen? – kérdeztem illedelmesen, pedig legszívesebben kiütöttem volna, hogy
nyugodtan mehessek haza.
- -Úgy
gondolom, együtt kéne maradnunk, mivel Klaus nem sokára megérkezik. – egy ideig
bámultam rá értetlenül, majd leesett, hogy miről beszél.
- -Jó,
gyere. – sóhajtottam és a főtér parkolója felé vettem az irányt. Kivettem a
nadrág zsebemből a kulcsot, ami furcsamódon nem esett ki onnét, és megnyomtam a
kinyitó gombot, amint a kocsihoz értünk. Caroline eltátotta a száját amint meglátta a fehér,
behemót terepjárót.
- -Ez
a tiéd? – kérdezte csillogó szemekkel.
- -Ühüm.
– hümmögtem és beszálltam a vezető ülésbe. A szőke lány beült mellém, mintha
természetes lenne. Beindítottam a kocsit, és elindultam a házunk felé, jobban
mondva a házam felé. Amint odaértünk, láttam két árnyat kisuhanni a házból, az
autó elé. Gyorsan kiszálltam, mintha betörők lettek volna,és körülnéztem az úton. Egy nagy kő a szívemről, mert Leo és Tim
álltak ott és kíváncsian néztek engem. Caroline is gyorsan kiszállt, viszont őt
fenyegetően megmorogták.
- -Leo,
Tim! Elég volt! – szóltam az ebekre, akik egyből elkezdték csóválni a farkukat,
és odajöttek hozzám köszönni. Besiettem a házba, és ledőltem a kanapéra. A
kutyák lefeküdtek mellém. Felpillantottam, és elmosolyodtam az ajtóban toporgó
Caroline-on. – Gyere be. – szóltam és belépett a lakásba. – Érezd magad otthon,
én most lefürdök, és utána elmegyek aludni. Ha akarsz itt maradhatsz, van elég
szoba. – nyomtam el egy ásítást, és meg
sem várva a lány válaszát, felmentem a fürdőmbe.
/Caroline/
Sierra
felsietett egy lépcsőn, és az orbitálisan nagy kutyái követték őt. Elmentem a
konyhába, keresni valami ehetőt, mert igazából szomjas voltam, és nem akartam
bántani Sierrát. Gyorsan írtam egy üzenetet anyunak, hogy ma nem megyek haza,
és a konyha felé vettem az irányt. Sürgősen kellett keresnem valamilyen emberi
ételt, mert az csillapítja a szomjúságom. Kinyitottam a hűtőt, és az egyik
polc, roskadásig tele volt vér tasakokkal. Felhúztam a szemöldököm és kivettem
egyet. Elhatároztam, hogy holnap megkérdezem a vendéglátómat. Visszamentem a nappaliba, és tv-t néztem, míg megittam az egész
tasakkal. Gyorsan visszamentem a hűtőhöz és kivettem még egyet. Mikor a
másodikkal is végeztem, kidobtam a tasakokat, és kikapcsoltam a tv-t.
Lekapcsoltam a villanyokat, és felmentem a lépcsőn.Több ajtót is láttam és az első szobába be is nyitottam. Az első egy gyönyörű szép fürdő volt.A másodikban, felkapcsoltam a villanyt és felfedeztem, Klaus
stílusát. Elfintorodtam a gondolatra, hogy Klaus itt fog tanyázni. A következő
szoba túl rendezett és egyszerű volt, szóval ez csakis Elijah-é lehetett. Aztán
benyitottam egy másik ajtón. Az egyértelműen női szoba volt. Utána jött még két ajtó. Az utolsó szobában hallottam Sierra egyenletes lélegzet
vételeit, szóval az volt az ő birodalma. Benyitottam az ajtón, és egy modern,
barnás zöldes szobában találtam magam. Elmentem az ottani fürdőbe, letusoltam,
és befeküdtem az ágyba. Az álomvilág egyből magával ragadott.
Remélem tetszett ez a fejezet, várom a komikat és a pipákat!
Nagyon tetszik!!!! :)
VálaszTörlésKöszönöm Blanka! :)
Törlés