8.fejezet

                                                                       Sziasztok!

Sajnálom az egy napos késést de, nem volt időm megírni ezt a fejezetet viszont, ma azzal a határozással keltem fel hogy, ma igenis megcsinálom! Köszönöm a több mint 730 oldalkattintást! Jó olvasást!

8.fejezet: A halál közelében

/Sierra/

Lementünk a nappaliba, hogy ott beszélhessünk a halottakkal. Nem igazán bátorító, mert lehetséges hogy, Kol felkel zombiként és elkezd társalogni. Chris párszor elmondta a varázsigét, hogy megjegyezzem. Tapintható volt a mágia a szobában. Gabriella éberen ült, az asztalnál. Eléggé zabos lett azért, mert kitörtem a nyakát. Kézzel lábbal, esett nekem amint felébredt, én meg csak annyit mondtam: „ Amint vetsz, úgy aratsz!”  Ezután Chris megint kitörte a húga nyakát, mert nem lehetett lenyugtatni. Most már valahogyan lecsillapodott de, ha szemmel ölni lehetne, már rég nem élnék…

Egyre hangosabban, erősebben varázsoltunk amibe a ház beleremegett. Leo és Tim a kanapén üldögéltek mintha, a világ legátlagosabb dolgát csinálnánk.

Egy alak rajzolódott ki a nappali közepén. Minél jobban koncentráltam, annál tisztábban lehetett látni ki az.

-          Sierra… - hallottam meg a legjobb barátom hangját.

-          Csak én látom? – kérdeztem Christől.

-          Én is látom. – válaszolt Gabriella. Ha nem lettek volna meg a mostani körülmények, akkor beszóltam volna neki. Odasiettem Kolhoz és átöleltem, vagyis, csak akartam, mert, a levegőt öleltem. Csalódottan néztem rá. Annyira hiányzott már az idióta feje. Kényszeredetten elmosolyodott. Lehunytam a szemem  és elszámoltam háromig, mert nem akartam porig rombolni a házat.

-          Na és hogy érzed magad?- kérdezte Kol, mintha nem tudna semmiről semmit.

-          Borzalmasan. – szomorúan elmosolyodtam. – Legszívesebben megölnélek amiért elhagytál. – Kol felnevetett. Rá néztem de, már nem láttam a régi csillogást a szemében. Aggodalom, félelem, magány. Most ezek a jellemezték őt. Chrisre néztem aki komolyan figyelt engem. Vissza fordultam és láttam Kol elhalványodó alakját.

-          Hol van?- kérdeztem aggódva.

-          Nem bírtam tovább tartani a kaput. – Chris nagyokat lélegzett és leült a kanapéra. Vissza néztem a helyre ahol eddig Kol volt és vártam arra hogy megint megjelenjen. Perceken keresztül álltam ott egy helyben és reménykedtem. Az egyetlen aki tudna segíteni nekem az is halott. És most nem a családomra vagy a legjobb barátomra gondolok. Qetsiyahra. A világ második legerősebb boszorkányára.

-          Jelenítsd meg nekem Qetsiyah-t! – fordultam Chris felé aki kikerekedett szemekkel bámult.

-          Ha Kolt alig tudtam megjeleníteni egy percre, mégis hogy tudnám Qetsiyah-t?! Aki már kétezer éve halott! – a barátom teljesen ki volt akadva. Gabriella felkuncogott. – Mi olyan vicces? – förmedt rá a húgára.

-          Nem muszáj megjelenítened, megtudod keresni. Ha megtaláltad a Túlvilágon, és összegyűjtesz több erőt, még talán pár percre tudtok vele beszélni. – a lány felállt és leült a bátyja mellé a kanapéra.

-          Te mióta vagy ilyen okos? – kérdeztem meglepődve.

-          Ne bókolj, nem áll jól neked. – válaszolt és felcsörtetett az egyik szobába. Felhúztam a szemöldököm és bementem a konyhába egy kis nasi után kutatni.

/Jeremy/

Kol hozta a formáját, azaz, mindenkit felidegesített. Elena halálosan mérges volt rám és Damonre mert, nem szóltunk neki hogy, kirúgtak a suliból. Egy héttel azután hogy ő hazajött, Caroline is visszatért. Ketten elintézték hogy, újra járjak suliba és Damont beküldték helyettesítő tanárnak. Mint ne mondjak, ilyen borzalmas tanárt még életemben nem láttam.

Bonnieval minden nap beszéltem és már nagyon hiányzott az érintése. Még mindig nem jutott el az agyamig hogy, hogy volt képes meghalni azért hogy élhessek. Elenáék még mindig abban a tudatban voltak hogy, körbeutazza a világot. Bárcsak én is ezt csak ezt tudnám és nem az igazságot.

/Sierra/

Miután felkutattam az egész konyhát és nem találtam semmi édességet, elterveztem hogy, elmegyek vásárolni. Christ is magammal akartam vinni mert, az egyetlen akitől félni valóm van az Julian és a tulajdon fiát azért, nem támadná meg. Gabriella szaladt le a lépcsőn és az ajtó felé vette az irányt.

-          Hova mész? – vontam kérdőre és keresztbe fontam a kezem a mellkasom előtt.

-          Körülnézni. Vagy talán már ezt sem szabad? -  kérdezett vissza flegmán.

-          Egyedül nem. Amúgy is kell vásárolnom. – felvettem a dzsekimet és a garázs felé vettem az irányt. A lány követett.

-          A kocsi kint van a kapunál.

-          A fekete? Azt tudom de, nem azzal megyünk. – felnevettem az elképedt arcán. – Még a meglepett arcodat tartsd a kocsik bámulására. – kacsintottam és kinyitottam a garázs ajtót. Gabriella egyből a ferrarihoz sietett.

-          Melyik az enyém?- kérdezte buzgóan.

-          Amelyiken a cipőd van. – kinyitottam a bmw ajtaját és behuppantam a vezető ülésbe. Gabriella az anyós üléshez ült és csúnyán nézett rám.

-          Mindegyik a tiéd?

-          Pontosan. – beindítottam a motort és majdnem felsikítottam örömömben, annyira gyönyörű hangot adott ki az autó. A Mystic Grill felé vettem az irányt.

-          Először bemegyünk kajálni a Grillbe, utána veszünk nasit, és talán megengedem hogy azt csináljuk amit akarsz. – vázoltam le a tervet miközben kiszálltunk a kocsiból.

-          Az először meg nézem a felhozatalt. – kacsintott és elindultunk az étterem irányába.

-          Az meg lesz a Grillben. – sóhajtottam. A Mystic Grillben általában sokan vannak, de most teljesen tele voltak. Gabriella szeme felcsillant a sok ember láttán. – Próbálj meg nem lerohanni mindenkit. Rendben?

-          Megpróbálom. – válaszolt és elindult a tömeg közepébe. Én a pult felé vettem az irányt. Leültem, és próbáltam nem a legutóbbi emlékemre gondolni ami a Grillben volt. Főleg nem az utána következő történésekre. Egy teljesen ismeretlen csapos jött oda hozzám.

-          Mit adhatok a szép hölgynek? – kérdezte negédesen és a pultra támaszkodott. Aki ismert, még rá se gondolt volna hogy ezt tegye. Nem hogy meg is csinálja!

-          Milyen magabiztos! De, két dolgot is kérek. Egy erős whiskyt, és azt hogy kotródj el, és örülj, hogy nem rúgatlak ki. -  közelebb hajoltam hozzá és úgy sziszegtem neki indulatosan a válaszomat. A srác barna szemei megvillantak és szó nélkül elment. Felhorkantottam és elővettem a telefonomat. Elkezdtem tárcsázni Klaus számát. Aztán Elijah-ét. Sajnos Rebekah számát nem tudtam. Arra észleltem fel hogy, az italomat elém rakták. Felnéztem és előttem állt a Gilbert fiú.

-          Kösz. – morogtam és lehajtottam a whiskyt. Könnybe lábadt a szemem annyira erős volt. – Kérek még egyet. – kitöltötte nekem és azt is egy húzásra megittam.

-          Családi viszályok?- kérdezte és ránéztem.

-          Még ha az is lenne, szerinted pont neked mondanám el mi a bajom? – kérdeztem vissza. – Pont neked ugye, Jeremiah?

-          A nevem Jeremy és nem Jeremiah! – vágta rá.

-          De, a Jeremy név szerintem a Jeremiahból van. – oldalra döntöttem a fejem. – Kérek még egy kört. – a fiú elmosolyodott.

-          És ki állja mindezt?

-          Klaus. – válaszoltam nemes egyszerűséggel.

-          De ő nincs itt.

-          De, amint megtudja hogy a drága Caroline bajban van, egyből itt terem. – kacsintottam és lefagyott a mosoly az arcáról. – Nyugi, nem szándékozom bántani a szőkét, csak egy kis színészkedés és BUMM! – egy robbanást gesztikuláltam a kezemmel. – Most már megkapom a piám? – a fiú kitöltötte a harmadik whiskymet és már nyúltam is érte de, elvették. Dühösen néztem Gabriellára aki ivott egy kortyot és vissza rakta azt a helyére.

-          Ez whisky?!

-          Az. – felgurítottam a pohár maradékát. – Gabriella, ő itt Jeremy, Jeremy bemutatom neked Gabriellát.

-          Neked csak Gaby. – a lány csábítóan elmosolyodott én meg felvontam a szemöldököm.

-          Gaby? Te most csak szívatsz? – lehajtottam a fejem a pultra és kirobbant belőlem a nevetés. A lány mérgesen eltrappolt.

-          Kérek még egy kört. -  mondtam a könnyeimet törölgetve.

-          Nem lesz ez egy picit sok? – kérdezte Jeremy.

-          Nem. – válaszoltam és  elkezdtem dobolni a pulton az ujjaimmal.

-          Tessék. – lerakta viszont, megint elvették. Dühösen néztem a mögöttem állóra. Caroline volt az.

-          Most már kérni fogok tőled egy bazi nagy kést! – szóltam oda Jeremynek. – Tőled meg igazán bátor volt hogy ezt tetted. – a szösszenet megvonta a vállát és leült mellém. - Tennél egy szívességet? – meglepődött a kérdésemre. – Csak egyetlen egy hívás lenne. – angyalian elmosolyodtam.

-          Kit kéne felhívnom? – látszott rajta hogy, nem akarta de, a kíváncsisága felülkerekedett rajta.

-          Klaust. – megrázta a fejét. – Csak annyit hogy, bajban vagy, vagy azt hogy valakit a csipet-csapatból megharapott egy vérfarkas, satöbbi, satöbbi…- kérlelően néztem rá.

-          Ennyi?

-          Ennyi.

-          Nem vagy te véletlenül hibrid? – összevontam a szemöldököm a kérdésre.

-          Nem hiszem. – Caroline felsóhajtott és betárcsázta Nik számát.

-          Halló? – hallottam meg az ismerős hangot. Nehezen álltam meg hogy nehogy felhorkantsak.

-          Klaus?- a szőke lány hangjában félelem volt.

-          Mi a baj, Caroline?- kérdezte Nik aggodalmasan.

-          Egy csapat vérfarkas volt itt, nem tudom kik voltak azok! – úgy hallatszódott hogy mindjárt elsírja magát a lány.

-          Kedvesem, ugye jól vagy? – a szőke vámpírlány nem válaszolt. – Caroline! – kiáltott fel Klaus mikor már több másodperce nem szólalt meg a szőkeség.

-          Egyelőre igen. Elenát, Stefant Damont és engem is megharaptak. – csuklott el a hangja és elvigyorodtam. Be kéne íratni színész kurzusra a lányt. Caroline bontotta vonalat és rám nézett. - Megfelelő?  

-          Tökéletes. -  válaszoltam és megjelent  Gabriella.

-          Sajnálom szívem, de ez a hely foglalt. – szólt oda a Carolinenak.

-          Én nem úgy látom. – válaszolt vissza.

-          Persze hogy nem, mert a nagy segged a helyemen ül! – Caroline felállt.

-          Hogy mondtad? – kérdezte meglepődve.

-          Jól hallottad, nagy seggű. – Gabriella fenyegetően előrébb lépett. Caroline nem hátrált. Éreztem hogy most le kell állítanom őket.

-          Elég volt. – léptem oda melléjük, meglepően nyugodtan.

-          Nyugodj meg Sierra, még el sem kezdtük! – válaszolt oda flegmán Gabriella, rám se nézve. A szőke vámpírlány állta a helyét. Nem akartam hogy, verekedjenek mert Gabriellának a tűz és a föld az ereje. Pont a tűz, amit úgy gyűlölök és a vámpíroknak is ártalmas.

-          Azt mondtam hogy elég volt! – elvesztettem a türelmemet. Meg ragadtam a kezét de ő a másik kezébe tüzet teremtett és azt rányomta a karomra amivel fogtam őt. Felszisszentem a fájdalomtól. – Ezt a helyedben nem tettem volna. – sziszegtem. Nem érdekelt hogy folyamatosan égeti a kezemet, kihúztam az étteremből és az épület mögé vonszoltam.  – MIT CSINÁLTÁL?!- ordítottam. A kezem kezdett begyógyulni. Már sötét volt de, még így is láttam amint a barna szemei megvillannak.

-          Talán valami bajod van? – kérdezett vissza.

-          Igen nagyon is! Itt játszod a nagymenőt de, ha én nem vagyok, akkor te már rég halott lennél! Úgy viselkedsz mint egy tini picsa! Nem volt elég időd a száz év alatt hogy megváltozz?! – keltem ki magamból.

-          TINI PICSA?! Mit képzelsz ki vagy te? Hm? Te egyáltalán miről beszélsz? Mi találtunk meg téged, egy tó alján és nem fordítva! És képzeld a kedves halott barátod is úgy viselkedik! Szerinted miért halott?! Ő is egy gyerekes ribanc.– a végére gonoszul elvigyorodott. Fenyegetően közelebb léptem hozzá. Hallottam közeledni lépteket.

-          Ne beszélj valakiről úgy, hogy nem is ismered!

-          Különben? – ő is közelebb lépett hozzám.

-          Különben rövid időn belül elhalálozol. – Gabriella felhorkantott. Bele vert a mellkasomba amitől repültem több métert. Gyorsan felkeltem és éreztem ahogy a szemem átváltozik.

-          Azt mondják, hogyha megölök egy Őrzőt, én is azzá válok. Most meglátjuk igaz-e. – a föld megremegett alattam és majdnem elestem. Megpillantottam Caroline-t a barátaival, és megjött az erőm az egyensúlyommal együtt. Büszke ember vagyok, és nem fogom hagyni hogy egy kis csitri lealázzon. Földrengés abba maradt és Gabriella körül izzani kezdett a levegő. Pár pillanat múlva hatalmas lángok vették körül. Gonoszan elvigyorodott és felém irányította azokat. Úgy éreztem mintha jeges vizet öntöttek volna a nyakamba.Meglepődött és csalódott voltam. Csalódtam magamban és Gabriellában is. Magamban azért mert túl hamar megbíztam a lányban, Gabriellában meg azért mert, hátba támadott, mint egy ellenséget. A tűz, úgy nézett ki, mintha egy sprayt fújtak volna rám, ami elé egy öngyújtót raktak. És egyre közelebb és közelebb ért. Már csak pár centire volt tőlem mikor megjött az erőm. A tűz perzselően forró volt és ez ösztönzött a túlélésre.